Kínát teljesen felkészületlenül érte, amikor a XIX. században nyugati hadihajók vették blokád alá a kikötőit. A brit csapatok 1839-ben, az első ópiumháborúval láttak hozzá a kínai területek meghódításához, s a következő években szinte alig ütköztek ellenállásba. 1862-ig Kínának több, az országra nézve megalázó egyezményt kellett aláírnia, ezzel a nemzetközi jog szintjén megtörtént az ázsiai állam integrációja a Nyugat által dominált, vesztfáliai nemzetközi intézményrendszerbe.
Bár a császári palota nem tudott mit kezdeni az idegen agresszióval, az elit nem tétlenkedett. A katonák és kereskedők mellett friss európai eszmék is beáramlottak a kelet-ázsiai országba, a korszakot pezsgő szellemi élet jellemezte. A hadtudomány terén kiemelkedő munkát végzett Lin Cö-hszü (Lin Zexu) és Vej Jüan (Wei Yuan), miután a császár Kantonba küldte őket, hogy figyeljék meg a nyugati hatalmak katonai kultúráját. Lefordították az angol nyelvű újságokat, kifaggatták a külföldi szakértőket, és fegyvereket vásároltak a hódítóktól, amiket aztán a kínai iparosoknak szállítottak tanulmányozásra és sokszorosításra.
Ebből a munkából született meg Vej Jüan Egy tengeri védelem tervei című könyve 1844-ben, ami célját illetően nem árult zsákbamacskát. „Miért állítottam össze ezt a munkát? Azzal a céllal, hogy a barbárokat arra használhassuk fel, hogy más barbárokat támadjanak meg, hogy a barbárokat más barbárokkal tárgyalásokra bírjuk, illetve hogy eltanuljuk a barbárok fejlett technológiáját, hogy aztán a barbárok ellen használhassuk fel” – írta bevezetőjében a kínai hadtudós, a barbárok alatt a nyugati hatalmakat értve.
A két filozófus küldetése nem nyerte el az uralkodó tetszését, a történelem azonban hamarosan őket igazolta. Szellemiségük azóta meghatározza a kínai diplomácia és védelempolitika természetét, ami a nagyhatalmi rivalizálás kiéleződésével egyre látványosabbá válik.
Különösen a „tengeri védelem”, vagyis a flotta fejlesztése terén: a nyugati és szovjet minták másolásával mára szinte teljesen saját fejlesztésű haditengerészeti eszközöket állít hadrendbe Peking, támogatva globális ambícióit. Nem véletlen, hogy ezen a területen aggódik a legjobban az Egyesült Államok is. A héten jelent meg a védelmi minisztérium jelentése, a dokumentumban a Pentagon a kínai tengeralattjáró-fejlesztések miatt aggódik. Mint írják, 2020-ig a jelenlegi, hatvanöt járműből álló flotta hetvenre emelkedik majd, ezzel Kína biztosítja a tengereken a teljes nukleáris csapásmérési képességet.