Egység a sokféleségben?

Bár az Európai Tanács ülésére érkező kormány- és államfőket nevek és pontos információk reményében rohamozták meg az újságírók, látni lehetett, hogy messze még a kompromisszum a csúcspozíciók ügyé­ben.

Bár az Európai Tanács ülésére érkező kormány- és államfőket nevek és pontos információk reményében rohamozták meg az újságírók, már csütörtök délután látni lehetett, hogy messze még a kompromisszum a csúcspozíciók ügyé­ben. – Úgy érzem, hogy picit távol vagyunk még a megoldástól – fogalmazott Krisjanis Karins lett miniszterelnök, az Európai Néppárt egyik képviselője a pártcsaládok közötti tárgyalásokban, egyúttal Manfred Webert biztosítva a támogatásáról. Leo Varadkar ír miniszterelnök és Bojko Boriszov bolgár kormányfő – mindketten néppárti országvezetők – ugyancsak a bajor bizottsági elnöksége mellett foglaltak állást. Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök ugyanakkor kijelentette: nem kerülhet olyan politikus a bizottság elnöki székébe, aki összefogás helyett megosztja Európát.

– Liberálisként Margrethe Vestagert támogatom – ezt már Mark Rutte holland miniszterelnök mondta a találkozóra érkezve. Hollandia eszerint mégsem az egykori külügyminiszterét, a szocialista Frans Timmermanst fogja felkarolni, ahogy arról a napokban cikkeztek.

Pártcsaládok az EP-ben. Bonyolult matematika
Fotó: Reuters

Persze a jelenleg bizottsági alelnökként tevékenykedő Timmermansnak is bőven akadnak támogatói a kormányfők között. Csütörtökön Pedro Sánchez spanyol, illetve Antti Rinne finn miniszterelnök is nyilvánvalóvá tette, hogy a baloldali jelöltet akarják Jean-Claude Juncker székébe juttatni. Az ugyancsak baloldali svéd miniszterelnök, Stefan Löfven pedig úgy érvelt: a politikai hovatartozása miatt számára Timmermans a favorit, ám Svédország hivatalos álláspontja még várat magára.

Egyébként a legtöbb tagállami vezető ezt a taktikát választja: inkább kivár a nevek emlegetésével, és majd a tárgyalások eredményeinek fényében foglal állást egy jelölt mellett.