– Nem csak raktárban őrizgetni szeretnénk műtárgyainkat, hanem megmutatni a közönségnek – fogalmazott Schneller Domonkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója, ám ez a törekvés akadályba ütközik, hiszen 2016 óta nincsen állandó kiállítóhely, miközben a gyűjtemény bővül – napjainkban például 20 Ikarus buszt is számlál. Ezért más megoldásokat találnak ki a találkozásokra: ilyenek az Északi Járműjavító időszakos kiállításai és a kitelepülős programok, vagy említhetnénk a világjáró Szent Jupát vitorlás balatoni vízre bocsátását is.

Fotó: Kocsis Zoltán/MTI Fotószerkesztőség
Ezúttal egy másik, jóval tágasabb hajó, a Lánchíd pesti hídfőjénél állomásozó, szintén a múzeum tulajdonában álló Kossuth fedélzetére kaptunk meghívást egy sajtótájékoztatóra. Ez a helyszín már önmagában érdekes, hiszen a (Szőke Tisza szomorú végzete óta) megmaradt nagyon kevés magyar lapátkerekes gőzösök egyike – a többit amúgy a Neszmélyi Hajóskanzenben kell keresni. A Kossuth buszos relikviákkal díszített termében jelentették be, hogy egy év kényszerszünet után idén télen újraindul a 2022–2023-ban telt házzal futó „Mozgó múzeum” sorozat Budapest útjain.

Fotó: Kismartoni András
Ez a gyakorlatban ünnepi nosztalgiajáratokat jelent december 6. és január 11. között a hétvégi napokon, melyekre a Mozgómúzeum.hu oldalon lehet limitált számban jegyet vásárolni, az 50 perces utazásokon pedig szakemberek mesélnek a 130 éve alapított Ikarus múltjáról és a régi időkről, sőt olykor zenekarok húzzák a fedélzeten a talpalávalót. Persze a program igazi főhősei a felújított, OT rendszámos buszok lesznek, melyek korábbi szorgos lakosainak köszönhetik, hogy bontó helyett fennmaradtak az utókornak: évtizedeken át méhkaptárnak használták őket.

Fotó: Kismartoni András
Egyiküket, az 1973-as évjáratú Ikarus 66-ost, ismertebb nevén „farost” a rendezvényen igazolt hiányzónak tekintettük, de a felújítása óta eltelt öt évben már több fesztiválon is találkoztattak vele a rajongók. Elhozták ugyanakkor a másik „Mozgó múzeum” járatot, a 311-est, amelyben hat- helyett négyhengeres (95 lóerős) Csepel dízelmotor dolgozik, méghozzá nem a jármű hátuljába, hanem az orrába beépítve – ezt hívják klasszikus trambusz kialakításnak. Ez utóbbi az előd Ikarus 30, illetve 31 modellek örökségének tekinthető, csakúgy, mint az önhordó karosszéria.























