Hivatalosan ma, a floridai Orlandóban, mintegy húszezer támogatója előtt indítja el 2020-as újraválasztási kampányát Donald Trump – ez gyakorlatilag egy szándékmegerősítéssel ér fel az amerikai elnök részéről.
Trump korteskedése már szinte a 2017-es beiktatásakor megkezdődött, sőt tavaly novemberben – a választási ciklus félidejénél – azt is közölték, ugyanúgy Mike Pence jelenlegi alelnökkel indul majd párban, mint 2016-ban tette.
Fotó: Reuters
Az elnök akkor nagy meglepetésre nyerte meg a választást a demokrata párti jelölt, Hillary Clinton ellenében. Most ugyan a legkülönbözőbb felmérések szerint az összes demokrata indulóval szemben lemaradásban van, de éppen 2016 mutatta meg a legjobban az amerikai választási rendszer sajátosságát: inkább az ötven szövetségi államot kell megnyerni, semmint a népes államokban a nagy tömegeket.
Három évvel ezelőtt ugyanis Clinton úgy veszített, hogy hárommillióval több voksot gyűjtött Trumpnál. Ráadásul a tapasztalatok szerint 16 hónappal a voksolás előtt – mint ahogyan most is állnak – nehéz pontos képet kapni a tényleges esélyekről. 2015 júniusában Trump, a későbbi győztes még éppen csak bejelentette indulását, 2007 júniusában pedig a 2008-ban nyertes Barack Obama még Clinton mögött tíz százalékponttal lemaradva kullogott a demokratáknál.
Mindenesetre Trump a pártvezetésen, a republikánus országos bizottságon keresztül szerzett pénzeket is számítva már csaknem százmillió dollárral a kasszában vághat neki a következő bő egy évnek.
Bár győztesként kell ugyan kikerülnie a jövő évi republikánus elnökjelölő konvencióról is, de ez formalitásnak ígérkezik, miután egyetlen hivatalos ellenfele egyelőre egy nem túl erős induló, Bill Weld volt massachusettsi kormányzó. A demokrata oldalon Joe Biden, Obama egykori alelnöke (2009–17) 30-33 százalékkal toronymagasan emelkedik ki a megosztott, 23 fős mezőnyből.
Tíz százalék feletti támogatottságot csak Bernie Sanders és Elizabeth Warren szenátornak mérnek; ők mind a ketten baloldalibbnak számítanak Bidennél. Már az elmúlt években megfigyelhető volt a Demokrata Pártban, hogy a Clinton nevével fémjelzett fősodorhoz képest – nem utolsósorban a fiatalok és a bevándorlók támogatásával – erősödik a kapitalizmuskritikus, egyenlőségpárti, klímavédő radikális vonal.
