Megkoronázhatja karrierjét a japán kormányfő

Felsőházi választásokat tartanak ma Japánban, amelynek tétje, hogy az Abe Sindzó mögött álló kormánykoalíciónak sikerül-e megtartania a kétharmados többségét és ezzel kikövezni az utat az Egyesült Államok által kvázi tollba mondott japán alkotmány régóta tervezett módosítása előtt.

A plakátok igyekeznek szavazásra buzdítani a politikai apátiába zuhant lakosságot Fotó: KAZUHIRO NOGI Forrás: Europress/AFP

Hivatalosan július 4-e óta folyik az országos kampány a ma esedékes felsőházi választásokra, ezúttal azonban a megszokottnál sokkal nagyobb intenzitással. A tízmilliós Tokió legfontosabb csomópontjain katonás rendben sorakoznak a helyi képviselők mosolygó portréi az ideiglenesen kihelyezett négyzetrácsos hirdetőtáblákon, a rádióadókon pedig a politikusok egymást túlharsogva igyekeznek rábírni a választókat, hogy ezúttal mindenképp adják le szavazataikat. A jelölteknek jó okuk van a kelet-ázsiai országban szokatlanul agresszívnak számító kampányra, a japán választókon ugyanis korábban elképzelhetetlennek tartott politikai apátia lett úrrá.

A plakátok igyekeznek szavazásra buzdítani a politikai apátiába zuhant lakosságot
Fotó: Europress/AFP

– Míg a kilencvenes években a részvételi arány kivétel nélkül hetven százalék felett volt, mostanra annak is örülhetünk, ha a szavazásra jogosultak ötven százaléka elmegy voksolni – fogalmazott lapunknak Masujama Mikitaka, a tokiói National Graduate Institute for Policy Studies alelnöke. A politikai szakértő emlékeztet, a felsőházban 124 szék talál gazdára vasárnap, a legfontosabb kérdés pedig az, hogy az Abe Sindzó miniszterelnök mögött álló Liberális Demokrata Pártnak (LDP), illetve a kisebbik kormánypártnak, a pacifista Komeitónak sikerül-e megtartania a kétharmados többségét.

Erre pedig minden esély megvan – véli a szakértő, aki a legfrissebb felméréseket idézve elmondja: az LDP–Komeito a választók körülbelül negyven százalékának támogatását élvezi, míg a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a CDP a voksoknak csupán hét százalékára számíthat. Látszólag tehát nincs oka aggodalomra a japán kormányfőnek, a kétharmados többség megszerzése azonban ezúttal kulcsfontosságú, ez pedig nyomást is helyez Abe Sindzóra. A 2006 óta megszakítás nélkül kormányzó miniszterelnök politizálásának ugyanis régóta egyik sarkalatos pontja az amerikai segítséggel megfogalmazott békealkotmány módosítása, amely elsősorban a 9. cikkely régóta tervezett revízióját jelenti.

A törvény ugyanakkor előírja, hogy a japán parlament mindkét házában kétharmados többségre van szükség annak jóváhagyásához, hogy kiírják az alkotmány megváltoztatására irányuló népszavazást. Masujama Mikitaka úgy véli, ha most vasárnap a kormánykoalíció megszerzi a szükséges többséget, Abe Sindzó – aki egyébként jelezte, hogy 2021-ben véget érő hivatali ideje után kíván tovább az LDP vezetője lenni – végre hozzáláthat az alkotmánymódosításhoz szükséges előkészületeknek.

A 64 éves politikus egyébként szeptembertől számítva hivatalosan is Japán modern kori történelmének leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfőjévé válik, karrierjét tehát már csak a 9. cikkely régóta tervezett módosításával tudná megkoronázni. A politikai paletta mindenesetre neki kedvez – véli Masujama Mikitaka, aki szerint Abe Sindzó sikere elsősorban a sok, apró pártból álló ellenzék életképtelenségével magyarázható, mintsem a kormányfő képességeivel. Az ellenzéknek egyébként sincs egyszerű feladata: az LDP 1955-ös megalakulásától kezdve mindössze két rövid időszakra szorult ellenzékbe, egyébként végig Japán vezető kormánypártja volt.

A közélet további sajátossága, hogy politikus felmenők nélkül szinte lehetetlen érvényesülni, Abe felívelő pályafutása tehát nem értelmezhető a „jó gének” figyelembe vétele nélkül: édesapja, Abe Sintaró az LDP főtitkára volt, és több miniszteri posztot is betöltött, anyai nagyapja pedig Kisi Noboszuke, aki 1957 és 1960 között a szigetország miniszterelnöke volt. Utóbbit egyébként háborús bűnök miatt elítélték, bár 1948-ban szabadon bocsátották.

Mostanra mindenesetre Abe Sindzó a világ egyik legtapasztaltabb diplomáciai vezetőjévé nőtte ki magát – ezt legutóbb épp a G20-csoport Oszakában megrendezett csúcstalálkozóján bizonyította, ahol nem sok vezető mondhatta el magáról, hogy 2012 óta minden csoportképen szerepel.