Vitorlás a Balti-tenger mélyén

Svédül Okänt Skeppként, azaz Ismeretlen hajóként emlegetett különleges tengerjáró roncsaira bukkant egy nemzetközi kutatócsapat a Balti-tengerben. A félezer éve szerencsétlenül járt reneszánsz kori hajó nagyjából akkor süllyedt el, amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát.

A történelem megértését segíti a különleges lelet Fotó: MMT/Solent

A régészeti szenzációként emlegetett hír bejelentése azt sugallja, mintha az elmúlt hetek eredményéről lenne szó. Nem így van. 2009-ben a Svéd Tengerészeti Hivatal pásztázta szonárral a part menti vizeket, már akkor rendellenességet mutatott a műszer, de nem mentek komolyan utána az anomáliának. Ez év elején egy földgázvezeték tenger alatti útvonalát felmérő kereskedelmi csapat robotkamerája titokzatos hajóroncsot világított meg – ez volt a tíz éve már észlelt anomália. Márciusban nemzetközi kutatócsapat két robottal vette alaposan szemügyre, mint utólag kiderült, a reneszánsz kori vitorlás hajót.

– Ez csodálatos, kicsit még mindig az akkori élmények hatása alatt vagyok – idézte a The New York Times Rodrigo Pacheco-Ruiznak, a Southampton Egyetem tengeri régészének szavait. Az expedíció vezetője hétfőn állt a nyilvánosság elé a felfedezéssel.

A Balti-tenger félezer méteres mélységében, oxigénhiányos, jéghideg vízben a fákat gyorsan lebontó élőlények nem élnek. Ezzel magyarázható, hogy ötszáz év alatt sem bomlott el a faanyag, míg ahol a fabontóknak kedvezőbbek a körülmények, előfordulhat, hogy szinte semmi sem marad ennyi idő után a faszerkezetből. A csapat nem csupán a hajó teljes fedélzetét, árbocait, hanem némi kötélzetet is talált.

A szenzációk sorába tartozik a főárbocnak támasztott kisebb csónak, amivel a legénység a szárazföld és a hajó között ingázhatott. Tisztán látszik a fából készült szivattyú, a hosszú kötelek feltekerésére alkalmas csörlő. A hajó horgonya is látható, ennek elemzésével derült ki, hogy a vitorlás a XV. század végén vagy a XVI. század elején süllyedt el. A kisméretű fedélzeti ágyúk ellenére inkább kereskedelmi, mint hadihajó lehetett a szerencsétlenül járt 16-18 méter hosszú vitorlás. A fegyverek az akkori kor szükséges kellékei voltak, a védelmet szolgálták, nem a támadást. (Kolumbusz legnagyobb hajója, a Santa Maria 18 méter hosszú volt, a két kisebb, a Nina és a Pinta 15 méteresek. Utóbbiakon 18 fős legénység, míg a Santa Marián 52 ember szolgált.)

A történelem megértését segíti a különleges lelet
Fotó: MMT/Solent

A régészcsapat nagy fényerejű lámpákkal világította meg a roncsot, és több ezer nagy felbontású fényképet készített robotok segítségével. A fotókat számítógépen nagyobb képekké egybedolgozva szinte háromdimenziósnak ható ábrák készültek. A The New York Times szerint ezek az összerakott képek nagyon élesek és tiszták, rendkívül hitelesen mutatják a mélyben fekvő hajót. (2016-ban Pacheco-Ruiz ugyanezzel a módszerrel világította meg a bolgár partok közelében, a Fekete-tenger alján talált, XIII–XIV. századira datált, ugyancsak meghökkentő épségben megőrződött középkori hajót.)

Egy interjúban Johan Rönnby, a Södertörn Egyetem Tengerészeti Régészeti Kutatóintézetének igazgatója elmondta, a balti hajóroncs azért fontos, mert új elemmel gazdagítja a mai értelemben modernnek mondható vitorlások fejlődéstörténetét. Az évek során a tengeri régészek ugyan sokat tanultak a felfedezők hajóiról, de vannak hiányosságok. A balti lelet titkainak feltárása néhány hiányzó részletre adhat választ.

– Az ilyen felfedezések alapvetők a történelem megértéséhez – mondta Johan Rönnby.

Az előkerült balti hajó nevét és eredetét még nem határozták meg – a régészek svédül Okänt Skeppként, azaz Ismeretlen hajóként emlegetik. A lelet helyét nem árulják el, nehogy kincsvadászok tönkretegyék az értékes maradványt. A kutatók hamarosan visszatérnek, terveik között szerepel egy hajóléc kiemelése, aminek segítségével egy év pontossággal megadhatják a hajó készítésének és tengerre bocsátásának idejét.