A LinkedIn kiváló gyűjtőhelye mindazoknak, akik szakmai ismeretséget, de főként munkát keresnek külföldön. Jól tudják ezt a külföldi hírszerző szervezetek is, s tízezerszámra próbálják meg becserkészni a közösségi háló tagjait – köztük számos volt kormánytisztviselőt – ilyen-olyan ürüggyel. E ténykedésben a kínaiak toronymagasan vezetnek; a The New York Times több ilyen esetet is összegyűjtött. Az Obama-adminisztráció egyik volt magas rangú külpolitikai tanácsadója például üzenetet kapott egy ismeretlentől, aki „jól fizető” állást ajánlott neki, ám egy hónapig tartó vontatott tárgyalás után kiderült, nem létezik a szóban forgó cég.
Egy másik egykori kormányhivatalnok és karrierdiplomata olyan kínaival barátkozott össze a LinkedInen, aki a Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatójának adta ki magát, s profiloldalán hemzsegtek a fehér házi tanácsadók és nagykövetek fotói. Kiderült, ilyen néven nincs kutató az intézménynél. De említhető annak a volt dán külügyesnek az esete is, akire egy kínai hölgy csapott le egy állítólagos fejvadász cég nevében. A megbeszélt pekingi találkozón a hölgy nem jelent meg, a dán külügyest három középkorú kínai férfi fogadta, akikről lerítt, hogy ügynökök.
A hasonló esetek láttán nem meglepő: amerikai, brit, német és francia titkosszolgálatok is figyelmeztettek a kínaiak kémtoborzási akcióira. William Evanina, a külföldi kémtevékenységet és beszivárgásokat figyelő amerikai Nemzeti Elhárítási és Biztonsági Központ igazgatója szerint a kínaiak igen kényelmes módját választották a beszervezésnek: ahelyett, hogy az ügynökök személyesen és egyenként vadásznák le a célpontokat, otthon, számítógép előtt ülve és hamis profilt használva jelölnek be ezreket ismerősnek.
Ehhez pedig kiváló terület a LinkedIn-felhasználók 645 milliós közössége. Szakértők szerint ez az egyik oka annak, hogy ez a szakmai platform az egyetlen nagy amerikai közösségi oldal, amely nincs betiltva Kínában – amellett persze, hogy a cég megígérte, cenzúrázza a Peking számára kényes posztokat.
