Fotó: Earth.com
Munkájuk során a kutatók korabeli lávaáramlások nyomait elemezték. A kihűlő, megkeményedő vulkáni anyag ugyanis időkapszulaként működik: a vasban gazdag olvadt kőzet elrendeződésére a mágneses mező is hatással van. A lávából kialakult kőzet tehát a mágneses mező egyfajta geológiai emléke. A vulkanikus anyag korát a benne tárolt argonizotópok segítségével határozzák meg. Ezzel a módszerrel egyértelmű kép kapható a mágneses mező állapotáról egy adott időpontban. Ez alapján jutottak arra a következtetésre a kutatók, hogy a mágneses mező 795 ezer évvel ezelőtt kezdett megkergülni, majd 785 ezer évvel ezelőtt kissé normalizálódott a helyzet, hogy újabb 12 ezer év elteltével befejeződjön a pólusváltás.
– Ha a mágneses dipólus eltűnik, akkor a pajzs, amely megóv minket a beérkező kozmikus sugárzás részecskéitől, szintén el fog tűnni – mondta Quentin Simon, a Környezettudományi Kutatási és Oktatási Központ (CEREGE) munkatársa a Scientificamerican.com-nak.
Nem mindenki ért egyet Singer megállapításaival. Nicolas Thouveny, szintén a CEREGE munkatársa azt mondja, hogy az óceánfenékről vett üledékmagokból származó bizonyítékok alapján legfeljebb nyolcezer évig tartott a póluscsere. Szerinte a lávaáramlás-adatok nem adnak megbízható idősort. Brad Singer azonban azt állítja, hogy ezeket az adatokat más megfigyelések is megerősítik. Bárkinek van igaza, ezek az elemzések segíthetik a valamikor bekövetkező jelenségre való felkészülést.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!