Az arab világ haragra lobbant

Az arab országok és az ENSZ egyaránt felháborodva fogadta a választások miatt kampányhangulatban lévő Netanjahu bejelentését, miszerint győzelme esetén Izrael annektálni fogja Ciszjordánia egy részét.

2019. 09. 12. 6:54
Jewish settler Morris stands at an observation point overlooking the West Bank village of Duma, near Yishuv Hadaat, an unauthorised Jewish settler outpost
A folyó nyugati partján létesült zsidó telepekre is rátennék a kezüket Fotó: Ronen Zvulun Forrás: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az arab országok vezetői és az ENSZ egyaránt felháborodva fogadta a jövő keddi előre hozott választások miatt kampányhangulatban lévő Benjámin Netanjahu minapi bejelentését, miszerint győzelme esetén Izrael annektálni fogja Ciszjordánia egy részét. Az izraeli miniszterelnök egy kedd esti beszédében úgy fogalmazott: az új kormány megalakulása után a Jordán-völgy és a Holt-tenger északi része izraeli fennhatóság alá kerül. Hozzátette, az annektálás az első lépés lenne más, olyan ciszjordániai területek bekebelezése felé, ahol zsidó telepek vannak.

Mint mondta, minderre csupán azután kerülne sor, hogy Washingtonban nyilvánosságra hozzák az „évszázad alkujaként” is emlegetett izraeli-palesztin rendezési tervet, és az ügyben teljes mértékben együttműködnének a Trump-adminisztrációval. A Fehér Ház mindenesetre ­tartózkodóan reagált Netanjahu bejelentésére: tudatták, az Egyesült Államok politikájában jelenleg nincs változás, az izraeli választásokat követően pedig Washington közzéteszi a békére vonatkozó elképzeléseit, amelynek célja a stabilitáshoz vezető legjobb út megtalálása. A The Jerusalem Post ugyanakkor hozzáteszi: a Fehér Ház nem értékelte úgy az izraeli kormányfő kijelentését, mint ami akadályt gördít egy jövőbeli izraeli-palesztin megállapodás elé.

A folyó nyugati partján létesült zsidó telepekre is rátennék a kezüket
Fotó: Reuters

Egészen másképp értékelték azonban az izraeli sajtóban csak Bibiként emlegetett Netanjahu kijelentését az arab országok: Szaúd-Arábia például azonnal kezdeményezte az Iszlám Együttműködés Szervezete külügyminisztereinek rendkívüli összehívását. A rijádi királyi udvar minden alapot nélkülözőnek nevezi a tervezett intézkedést, az izraeli kormányfő kijelentéseit pedig a palesztinokkal szembeni fenyegetésnek tekinti. A lépés szerintük sértené az ENSZ alapokmányát, a nemzetközi jogot, és minden erőfeszítést aláásna, amely a béke megteremtésére irányul. Katar azt vetette a zsidó állam szemére, hogy az folyamatosan semmibe veszi a nemzetközi jogot, Törökország pedig rasszizmussal vádolta Iz­rael miniszterelnökét, míg Jordánia „komoly eszkalációként” értékelte Netanjahu terveit, írta az al-Dzsazíra katari székhelyű pánarab hírtelevízió portálja. Az ENSZ egyébként szintén elhatárolódott az ötlettől, a nemzetközi szervezet egyik szóvivője reagálásában kifejtette: az izraeli szuverenitás egyoldalú alkalmazása jogilag érvénytelen, hatása pedig egyenesen pusztító lenne a kétállami megoldásra nézve.

Netanjahu nem először vet be az arab világot hergelő ígéreteket a választási hajrában: a miniszterelnök az előző, április 9-én tartott előre hozott választások előtt is megígérte ezt az elsősorban jogi lépést, miszerint „alkalmazni fogjuk a zsidó szuverenitást Ciszjordánia minden közösségére, Izrael földjének és Izrael államának részei lesznek”. A kormányfő ugyanakkor sem akkor, sem most nem határozott meg konkrét időpontot. Jövő kedden egyébként éppen azért kell megismételni az előre hozott választásokat, mert Netanjahu nem tudott kormányt alakítani az általa kívánatosnak tekintett jobboldali és vallásos pártokkal.

A miniszterelnök vezette jobbközép Likud párt legfőbb ellenfelének számító Kék-fehér elnevezésű centrista tömörülés ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint alaposan megszorongathatja politikai ellenfelét. A Haaretz izraeli hírportál legfrissebb felmérése szerint a Beni Ganc által összefogott erő jelenleg 32 főt tudna szerezni a 120 fős izraeli parlamentben (kneszet), míg Netanjahu pártja egy székkel mögötte kullog. A sok kisebb pártból felépülő izrae­li belpolitika egyik legfőbb sajátossága ugyanakkor éppen a koalíciós kényszer, kormányalakításhoz ugyanis legalább 61 székre van szükség, a veterán kormányfőnek pedig kétségkívül nagy gyakorlata van a szövetségesek felsorakoztatásában.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.