India is a holdra száll

A Csándráján-2 nevű indiai holdszonda szeptember 7-én megkísérli a leszállást a Holdon. Ha a manőver sikerül, az ázsiai nemzet negyedikként juttat el ember alkotta eszközt égi kísérőnk felszínére.

A 3,3 tonnás űreszköz egyéves késéssel indult útnak Forrás: Indian Space Research Organisation

Az indiai Csándráján–2 holdszondát július 22-én indították útnak – nagyjából egy évvel lépték túl az eredetileg tervezett időpontot. A szonda három részből áll: keringőegységből, a Vikram leszállóegységből és a Pragyan holdjáróból. A misszió fő célja az égitest déli pólusának feltérképezése, illetve a lehetséges vízforrások helyének meghatározása.

A két nap múlva holdat érő eszköz elődje, a Csándráján–1 2008-ban járt az égitest közelében. A féltonnás űrszonda magával vitt egy ötven kilogrammos becsapódóegységet (penetrátort), amit sikeresen a Hold felszínére ejtett. Az irányítók 2009 nyarán elvesztették a szondával a kapcsolatot, így idő előtt befejeződött a két évre tervezett küldetés. A tizenegy tudományos műszert szállító szondát az amerikai űrügynökség 2017 tavaszán teleszkópok és radar segítségével megtalálta, többé-kevésbé olyan pályán, amire előzetesen számítottak.

Most nem ejtést, pontosabban becsapódást terveznek az Indiai Űrügynökség (Indian Space Research Organisation, ISRO) szakemberei, hanem lágy leszállást, amit kényes műveletek sora előz meg. Az elnyúlt pályán keringő szondát előbb egyre közelebb vitték a Holdhoz, egészen addig, hogy a felszíntől nagyjából száz kilométerre jutott. Ezt követően szeptember 2-án szétkapcsolták a keringő- és a leszállóegységet. A Vikram összetett manőverek sorozatának végén ­várhatóan szeptember 7-én sima landolással éri el a felszínt – közelebb a Hold déli sarkvidékéhez, mint bármely más korábbi űreszköz. (A korábbi amerikai, szovjet és kínai missziók az egyenlítőhöz jóval közelebb szálltak le.) A fékezőrakéták feladata, hogy a másodpercenkénti hat kilométeres sebességet a nullára csökkentse.

A 3,3 tonnás űreszköz egyéves késéssel indult útnak
Fotó: Indian Space Research Organisation

Noha a Vikram leszállóhelyének nagy szikláktól mentes térséget választottak, a csapat mérnökei attól tartanak, hogy ha a hely lejtős vagy kissé sziklás lesz, az eszköz felborulhat, ami véget vet a küldetésnek. Ezért mondta a múlt hónapban az Indiai Űrügynökség vezetője, Kailasavadivoo Sivan, hogy az automatikus landolás lesz a program legfélelmetesebb pillanata. A helyszín kiválasztásának legfontosabb oka egyébként az volt, hogy 2018 júliusában nagy valószínűséggel vizet találtak arrafelé. A Csándráján–1 és más űrhajók által összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy a déli pólus közelében vízjég van, és esetleg a felszín alatt is jelentős készletek találhatók.

Ha épségben leér a Vikram, útnak ereszti a hatkerekű holdjárót, ami nagyjából ötszáz méter megtételére lesz képes. A 142 millió dollárból kifejlesztett, 3,3 tonnás Csándráján–2 leszállóegysége és a holdjáró fél holdi napig (14 földi napon át) maradhat működőképes, vagyis a mínusz 180 Celsius-foknál hidegebb holdi éjszaka átvészelésére nem készítették fel ezeket az eszközöket. Az Űrvilág.hu szakportál szerint a Hold körül keringő egység névleges működési élettartama legalább egy év.

A programból a magyar űripar is kivette részét. A BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. ugyanis több kommunikációs berendezést szállított az ISRO megrendelésére, amelyeket az indiai szakemberek a Csándráján–2-vel való rádiós kapcsolattartáshoz használnak.