Egy, a székesegyház közelében élő, idős férfi is arról panaszkodik: a francia állam a tragédiáig nem igazán tulajdonított nagy jelentőséget a felújításra szinte éhező templomnak. „Pedig mekkora dicsőséget és mennyi pénzt hoz nekünk máig” – mondja, majd árnyalja a véleményét, hiszen a felújítási munkálatok bár lassan, de jó ideje zajlanak a Notre-Dame-nál. A már említett állványtenger jó része sem a mentési munkálatok miatt került a helyére: az egyik – mára elhessegetett – elmélet szerint épp egy, a katedrális felújításán dolgozó munkás eldobott cigarettája okozta tavasszal a balesetet. A több tíz méter magas állványokról most, öt hónappal később hiányoznak az emberek.
Az öregúr is megjegyzi: egyelőre nem igazán látni, hogy a magasban folyna a munka, a legtöbb, szerinte „zsákruhás” szakember a templom környékét tisztítja. A legfrissebb hírek szerint a végzetes napon ugyanis közel 460 tonnányi ólom olvadt le a gigantikus székesegyház tetőszerkezetéről, mérgezésveszélynek kitéve a környéken élőket és dolgozókat, köztük több mint hatezer hat év alatti gyermeket. A francia hatóságok most magyarázkodhatnak, hiszen csak egy hónappal később mérték fel a levegőterheltséget, s három hónapon keresztül a székesegyháznál dolgozók védelméről sem gondoskodtak. Augusztus végére sikerült megszabadulni az ólomportól, de a katedrális előtti tér – a hivatalos mérési eredmények szerint a leginkább szennyezett terület – továbbra is lezárva marad.
– Ugyan! Egy rejtéllyel több vagy kevesebb! – legyint az öregúr, amikor a potenciális ólommérgezésről kérdezem. Egy környéken dolgozó pincér viszont megerősíti, hogy a közelmúltban az ólompor miatt átfogó tisztítást végeztek az étteremben, és a mai napig ajánlják, hogy a vendégek alaposan mossanak kezet étkezés előtt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!