Szenzáció a leégett székesegyház

Bár a tavaszi tömegnek nyoma sincs, továbbra is sok turista keresi fel a közönség elől kordonokkal elzárt Notre-Dame-ot. A tűzvész sújtotta székesegyház ablakait fakeretekkel erősítették meg, míg a templom előtti téren átfogó takarítási munkákat végeznek. Az ólommérgezésről szóló pletykák látszólag sem a környéken élők, sem pedig a látogatók ingerküszöbét nem érik el. A rendőröknek viszont meggyűlik a bajuk a kíváncsiskodó, a színfalak mögé belesni vágyó kirándulókkal.

A Notre-Dame előtt. Sokan csodálkoznak rá a fémállványok és daruk dzsungelére Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

Évente 13 millióan keresik fel a párizsi Notre-Dame-ot – ha viszont ma, több mint öt hónappal a tűzvész után járunk a katedrális közelében, nem találjuk a turistahadat. Kirándulók persze így is bőven akadnak a székesegyháznak helyet adó Cité-szigetnél: de kár is lenne tagadni, hogy többségük pár perc alatt, néhány fotó után megunja a körülbelül két méter magas kordonnal körülvett templom látványát. Utóbbiból a környék elegáns kávézói és éttermei profitálnak, hiszen ahelyett, hogy a messziről jött idegenek órákig sorban állnának a pénztárnál, „végre” a kávéra és a habos süteményekre esik a választásuk.

– Leégett! Leégett! – magyarázza kérdésemre az egyik lelkes árus, akinek, elmondása szerint, nincs oka panaszra, mert az idelátogatók továbbra is vásárolnak a portékáiból. Közvetlenül a tűzvész után ment igazán jól az üzlet – emlékszik vissza az április végi időszakra.

Akkoriban valóban alig lehetett mozdulni a Szajna partján kígyózó sorok között, az emberhadat pedig sok tucat rendőr irányította. Persze ma is bőven találni egyenruhásokat a környéken, de míg öt hónapja ők is aggódva figyelték a mentési munkálatokat, ma már „egyszerűbb” a feladatuk, és kizárólag a kíváncsi turisták távol tartására koncentrálhatnak. A kordonok között ugyanis akadnak foghíjas részek, ráadásul jelenleg a katedrális előtti hatalmas térre sem lehet belépni. Látványos, ahogy néhány helyen megpróbálták letépni a kordont borító vásznat, így pillantva be a színfalak mögé.

Az egyik rendőr felmondja a „nincs itt semmi látnivaló” című leckét, amikor egy ázsiai két torlasz közé belopakodva akar fotót készíteni. Egy másiknak közben egy arra száguldozó Lime rolleres okoz fejtörést. Az egyenruhás aztán mosolyogva rámutat a rendőrségi kamerákra figyelmeztető táblára. Utóbbiba gyakorlatilag minden egyes méteren bele lehet botlani a katedrálisnál.

A Notre-Dame előtt. Sokan csodálkoznak rá a fémállványok és daruk dzsungelére
Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

A „nincs itt látnivaló” érvvel mindenesetre sokunk vitatkozna. Mind­amellett, hogy a Notre-Dame ikonikus ikertornyai ma is érintetlenül állnak, és a közöttük lévő rózsaablak is eredeti formájában pompázik, szemmel láthatóan sokan csodálkoznak rá a fém­állványok és daruk dzsungelére, ami a templom jó részét befedi. Az embernek olyan érzése támad, mintha a több mint egy évszázada épülő, barcelonai Sagrada Familia-bazilika lábainál állna. A különbség persze óriási a két emlékmű története között: míg Gaudí mesterművét elméletileg még nem láthattuk teljes díszében, a Notre-Dame állapota az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlott – egészen az április 15-i tűzvészig.

Egy, a székesegyház közelében élő, idős férfi is arról panaszkodik: a francia állam a tragédiáig nem igazán tulajdonított nagy jelentőséget a felújításra szinte éhező templomnak. „Pedig mekkora dicsőséget és mennyi pénzt hoz nekünk máig” – mondja, majd árnyalja a véleményét, hiszen a felújítási munkálatok bár lassan, de jó ideje zajlanak a Notre-Dame-nál. A már említett állványtenger jó része sem a mentési munkálatok miatt került a helyére: az egyik – mára elhessegetett – elmélet szerint épp egy, a katedrális felújításán dolgozó munkás eldobott cigarettája okozta tavasszal a balesetet. A több tíz méter magas állványokról most, öt hónappal később hiányoznak az emberek.

Az öregúr is megjegyzi: egyelőre nem igazán látni, hogy a magasban folyna a munka, a legtöbb, szerinte „zsákruhás” szakember a templom környékét tisztítja. A legfrissebb hírek szerint a végzetes napon ugyanis közel 460 tonnányi ólom olvadt le a gigantikus székesegyház tetőszerkezetéről, mérgezésveszélynek kitéve a környéken élőket és dolgozókat, köztük több mint hatezer hat év alatti gyermeket. A francia hatóságok most magyarázkodhatnak, hiszen csak egy hónappal később mérték fel a levegőterheltséget, s három hónapon keresztül a székesegyháznál dolgozók védelméről sem gondoskodtak. Augusztus­ végére sikerült megszabadulni az ólomportól, de a katedrális előtti tér – a hivatalos mérési eredmények szerint a leginkább szennyezett terület – továbbra is lezárva marad.

– Ugyan! Egy rejtéllyel több vagy kevesebb! – legyint az öregúr, amikor a potenciális ólommérgezésről kérdezem. Egy környéken dolgozó pincér viszont megerősíti, hogy a közelmúltban az ólompor miatt átfogó tisztítást végeztek az étteremben, és a mai napig ajánlják, hogy a vendégek alaposan mossanak kezet étkezés előtt.