Évtizedek óta példátlan módon ezúttal több mint 12 esztendő is eltelhet az Európai Unió 2013-as, Horvátországgal való bővítése, valamint a következő belépési hullám között. A 2004-es, tízes létszámnövelés óta tartó „bővítési fáradtság” nem hagyott alább, s ennek a nyugat-balkáni tagjelöltek közül első Szerbia és Montenegró is megihatja a levét.
– Ahhoz, hogy 2025-ben legalább ez a két állam teljes jogú taggá váljék, 2023-ra le kellene zárniuk az összes tárgyalási fejezetet, alá kellene írniuk a csatlakozási dokumentumot, majd megindulhat a ratifikáció. A lezárásra négy év áll rendelkezésre. Ez szinte lehetetlennek tűnik, hacsak nagyon fel nem gyorsítják a tárgyalásokat, és a két ország gyorsan minden jogharmonizációs lépésnek eleget nem tesz – mondta kérdésünkre Ördögh Tibor Balkán-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa.
A 2025-ös céldátumot a kényszer szülte. Bulgária és Románia 2007-es csatlakozása után az EU azt a tanulságot vonta le: nem előre kell adni időpontot, arra majd a tagjelölt teljesítménye ad választ. De ez növelte a kiábrándultságot a térségben, így politikai nyomásra került fel 2025 a napirendre.
Az Európai Bizottság országjelentéseiből az derül ki: a nyugat-balkáni országok – az említettek mellett Albánia, Bosznia-Hercegovina és Észak-Macedónia – haladnak a jogharmonizációban, ám a politikai elvárásoknak (jogállamiság, igazságszolgáltatás, korrupció) nem felelnek meg. Gazdaságuk sem éri el a közös piac szintjét, ami belépésük esetén rögtön versenyhátrányba hozná őket, recessziót és politikai kiábrándultságot eredményezve. Most az érintett polgárokat az nyugtalanítja: lassulni látják az integrációt. – Nem hiába jelezte Zoran Zaev észak-macedón (képünkön) és Edi Rama albán kormányfő, hogy az unió hitelessége veszik el, amennyiben nem kezdődnek meg a tárgyalások. Ha lassul az integráció, teret nyerhetnek az euroszkeptikusok, ami sem a kormányzó pártoknak, sem az EU-nak nem kedvez – magyarázta Ördögh Tibor.
Az EU két legfontosabb tagállama közül Németország – hazánkhoz hasonlóan – bővítéspárti, míg Franciaország (Hollandia és más államok mellett) a mostani EU-csúcson is a kerékkötője volt az előrelépésnek, az Albániával és Észak-Macedóniával való tárgyalások megindításának. – Franciaország Emmanuel Macron vezetésével előbb az EU-t akarja megreformálni, a francia–német tandem ebben elkötelezett. Ez a kérdés jelentheti az elkövetkező években a közös gondolkodás fősodrát – mondta Ördögh Tibor.
