A kutatókat régóta izgatja, hogy milyen feltételek teljesülése esetén jöhet létre az élet. Az ilyen kutatások számára az Etiópiában található Danakil-mélyföld tökéletes hely. Legmélyebb pontja száz méterrel a tengerszint alatt fekszik, a területén két aktív vulkán működik. Ez bolygónk legszárazabb és legmelegebb vidéke, emellett a világ legsósabb, legsavasabb forró természetes vize is itt található – barátságtalan körülményei miatt gyakran a pokol kapujaként emlegetik a térséget. A legforróbb és legsavasabb tavak környéke a só és a kén reakciója miatt sárgás, a hidegebb vizű tavaknál pedig a réz-szulfát adja a kék színt. Összességében semmi sem kedvez annak, hogy ebben a környezetben bármilyen növény vagy állat megtelepedjen. Ennek ellenére korábbi kutatások szerint van itt élet.
– A földi értelemben vett élethez jelenlegi tudásunk alapján vizes környezetre van szükség – mondta a New York Timesnak Louisa Preston, a Londoni Természettudományi Múzeum asztrobiológusa. Ezért kutatnak az asztrobiológusok olyan nagy elánnal a folyékony víz után más bolygókon.
A Föld számos extremofil élőlénye az archeák csoportjához tartozik. Az archeák – korábbi, elavult nevükön ősbaktériumok – az élő szervezetek egyik nagy csoportját jelentik. Kezdetben a baktériumok közé sorolták ezeket a primitív lényeket, de egyedi tulajdonságaik elkülönítik a csoportot a baktériumoktól és az eukariótáktól. Az első archeákat az 1970-es években fedezték fel, azóta egyre több olyan példány kerül elő, ami szörnyű környezetben is vígan elél. Ilyeneket reméltek találni az etióp mélyföld poklában.
Fotó: Reuters
Az elmúlt években néhány kutató újra alaposan átvizsgálta az etióp tájat. Purificación López-García, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont szakértője és kollégái 2016 és 2018 között több alkalommal látogattak el a Dallol néven ismert vulkánhoz. A tűzhányó geotermikus forrásaiban olyan élőlényeket kerestek, amik elviselik ezt a sivár környezetet. Számtalan mintát gyűjtöttek különböző hőmérsékletű, só- és savtartalmú medencékből, számos technikát használva az életnyomok lehetséges kimutatására. A csoport úgy találta, hogy a forróság és a magas sótartalom, illetve a nagyfokú savasság kombinációja túl extrém még az extremofilek számára is. Újabb életkorlátozó tényezőnek bizonyult a magnéziumsók magas koncentrációja, amelyek megbontják a sejtmembránokat és a nagy szerves molekulákat. A korábbi állításokkal ellentétben tehát nem találtak egyértelmű bizonyítékot az extremofilek ottani létezésére – a beszámoló a Nature Ecology & Evolution című folyóiratban jelent meg –, ami csalódás volt, de egyúttal alapvetően új információ az élet keletkezésével kapcsolatban. – Ez az eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy egy bolygó felszínén a folyékony víz jelenléte önmagában nem elegendő az élet kialakulásához, ahhoz minimális mértékben megfelelő körülményekre is szükség van. Mindez azért fontos, mert így jobban át kell gondolni, hogy majdan milyen égitest felé akarunk életjelek után kutató robotokat küldeni – közölte a lappal Purificación López-García, aki rengeteg olyan nanoméretű, szilícium-dioxidban gazdag szemcsét talált, amely első ránézésre apró sejtekre hasonlított. Ezek a biomorf formájú alakzatok arra figyelmeztetnek, hogy ha a kutatórobotok hasonló formát érzékelnek valamelyik távoli bolygón, akkor ne higgyük, hogy kétséget kizáróan a földön kívüli élet nyomára bukkantunk.
