3°C Virgil 2022. november 27. 
– Hogyan értékelné Várhelyi Olivér szakbizottsági meghallgatását? A magyar biztosjelölt megérdemelten kapott újabb kérdéseket az Európai Parlamenttől?
– Hetek óta mással sincs elfoglalva Brüsszelben a teljes bevándorláspárti ellenzék, mint hogy megakadályozza a magyar biztos kinevezését. Gyalázatos és példátlan, amit művelnek. Saját hazájuk és a magyar nemzeti érdek ellen áskálódnak. Frusztráltak, ugyanis sorban veszítik el a fontos választásokat Magyarországon. Ez ugyanakkor nem jogosítja fel őket arra, hogy a nemzeti érdek ellen lépjenek fel Brüsszelben vagy máshol. Látható, hogy az áskálódásukkal már az Európai Bizottság megalakulását veszélyeztetik. Várhelyi Olivér a meghallgatásán mindenesetre bizonyította felkészültségét és tapasztaltságát. Bár a hazai ellenzék kottájából olvasó balliberális képviselők egy csoportja megpróbálta provokálni és pártpolitikai mezőre vinni a meghallgatást, de ő nem engedett ezeknek a kísérleteknek, és tényszerű maradt, arról beszélt, ami európai biztosjelöltként releváns és indokolt. A meghallgatáson ennek ellenére nem szakmai vita folyt, hanem egy színtiszta politikai hadjáratot láthattunk.
– Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választását követően ön kiegyensúlyozottabb és józanabb brüsszeli politikát vizionált. Az elmúlt pár hónap alatt változott a véleménye? Még mindig jár a megelőlegezett bizalom Von der Leyennek?
– Részleteiben csak akkor tudjuk értékelni a munkát, ha már megalakult és működik az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság. Mindenesetre azt gondolom, hogy a leendő elnök eddigi nyilatkozatai és szereplései alapján továbbra is van okunk az óvatos optimizmusra. A korábbi, Jean-Claude Juncker és Frans Timmermans által dominált irányt végre felválthatja egy, a jobboldali értékek felé vállaltan nyitottabb és kiegyensúlyozottabb szemlélet. De hangsúlyozom, meg kell várnunk, amíg a bizottság ténylegesen megkezdi a munkát.
– A néppárti elnök asszonynak eddig nincs könnyű dolga: előbb az európai életforma védelme portfólió elnevezése, majd a leendő biztosok közötti politikai és nemi egyensúly miatt kapott kritikát a baloldalról. Mit gondol, hosszú távon is marad az ellenszél?
– Az európai baloldalra fokozottan jellemző az agresszív fellépés, így valószínűleg marad. Mindenáron rá akarják erőltetni másokra a saját elképzeléseiket, és az sem zavarja őket, ha a közvélemény álláspontja ettől teljesen eltér. A baloldali provokáció és nyomásgyakorlás bizonyára a következő évekre is jellemző lesz. Türelemmel és stabilitással viszont tudjuk ezt ellensúlyozni.
– A Fidesz–KDNP európai parlamenti delegációja is céltáblája a hasonló támadásoknak. Láthattuk azt is, hogy a magyar biztosaspiráns – előbb Trócsányi László, most Várhelyi Olivér – ellenében jókora erők mozognak. A brüsszeli munka megkezdése előtt számított ennyire ellenséges közegre?
– Lehetett rá számítani, de egyszerre jellemezném nehéznek és lelkesítőnek a helyzetet. Ha elfogultan és megalapozatlanul támadják az embert, az arra sarkallja, hogy még határozottabban kiálljon az érdekeiért. Magyarországon élénk politikai viták korszakát éljük. Mi itt Brüsszelben épp a magyar emberek támogatásának tudatában szállunk szembe a túlerővel. A magyar emberek pedig határozott véleményt mondtak a májusi európai parlamenti választásokon. A vita egyszerre szól Európa és a nemzetállamok jövőjéről, ebben a kérdésben pedig egyértelmű a feladat: a magyarok azt szeretnék, ha a nemzetek Európája megmaradna, ha megvédenénk a kultúránkat és szokásainkat, illetve ha nem engednénk át további hatásköröket a brüsszeli bürokratáknak és politikusoknak.
– Olyan szempontból is különleges a Fidesz–KDNP delegációjának a helyzete, hogy Brüsszelben is épp otthonról, a hazai ellenzéki képviselőktől kapja a legkeményebb kritikát.
– Az ellenzék valóban egyre fékevesztettebbnek tűnik. Az áskálódás egyik felvonásában Dobrev Kláráék az európai parlamenti képviselőknek küldött körlevélben támadták Várhelyi Olivért. Ne legyen kétségünk afelől, hogy bárki is lenne hazánk következő biztosjelöltje, mindenképp ellenzéki támadás alá kerülne. Nekik elsősorban az Orbán Viktor által képviselt, nemzeti alapú és egyébként sikeres politikával van a problémájuk. Európában ma már odafigyelnek Budapest véleményére, az ellenzéket ez zavarja igazán. Belső versengés jellemzi őket Magyarországon, miközben Dobrev Klára személyében maga a gyurcsányi politika gyűrűzött be az Európai Parlamentbe. Hosszasan tudnám sorolni a bizonyítékokat arra, hogy sosem érdekelte őket a nemzeti érdek.
– És mi a helyzet a Momentum brüsszeli képviseletével? A LIBE szakbizottság ülésein Donáth Annával látványosan ellentétes politikai véleményt képvisel.
– Szerintem az újnak nevezett generáció, a Momentum is a nemzetellenes hagyományt folytatja. Egymás után állnak ki határon túli magyar jelöltekkel és pártokkal szemben. Ezt rossz és nem nemzetben gondolkodó megközelítésnek tartom. Ami a személyes viszonyunkat illeti, a távolságtartás a jellemző – természetesen az udvariasság keretein belül. A magam részéről sosem fogok ellenzéki képviselőkre vicsorogni csak azért, mert nagyon mély politikai véleménykülönbségek vannak közöttünk.
– A LIBE bizottságra a kormány oldaláról amúgy is gyakran használják a bevándorláspárti jelzőt. Ön akart épp ennek a parlamenti szakbizottságnak a tagja lenni? Várható, hogy hamarosan szavazzanak az alelnöki pozíciójáról?
– A LIBE brüsszeli mércével is egy szélsőbalos társaság. Gyűjtőhelye a bevándorláspárti erőknek, a napirend egy része is állandóan a migrációs kérdésekről szól. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Sargentini-jelentés is a LIBE-ben indult útjára. Szájer József kifejezett kérése volt, hogy ebben a bizottságban végezzek munkát. Bizonyos szempontból megtisztelő, hogy ebben a finoman szólva sem barátságos közegben érvényesíthetem a magyar érdeket. Az alelnökségemről szóló döntés továbbra is halasztás alatt áll, mert a baloldali frakciókból többek nem akarják elfogadni, hogy a pozíció egy automatizmus alapján, a májusi választási eredmény fényében járna a Fidesznek. Hamis politikai érveket használnak, és a még be nem fejezett jogállamisági folyamatot hozzák fel velem szemben. Árulkodó, hogy a baloldal képtelen elfogadni, hogy a számukra oly kedves bizottság vezetésében egy olyan politikus is helyet kapjon, aki nem ért egyet a bevándorláspárti politikával. Nagyon fontosnak tartom, hogy végigküzdjük ezt a csatát a LIBE-ben. Az pedig különösen jó jel, hogy az Európai Néppárt is kiáll a jelöltségem mellett – annak ellenére, hogy a pártcsaládunkkal is van politikai vitánk.
– A néppárti parlamenti frakcióban most milyen a Fidesz megítélése?
– Az európai parlamenti frakcióban a többség azt szeretné, ha maradnánk. Számomra egyértelmű, hogy a parlamenti munkában számítanak a Fideszre. A pártcsaláddal egyébként folyamatos az egyeztetés, a tagságunk sorsában pedig a hamarosan esedékes néppárti elnökválasztás is jelentőséggel bírhat. Azt gondolom, hogy pár hónapon belül pont kerülhet az ügy végére.
– Nem lesznek ott a pártcsalád jövő heti kongresszusán Zágrábban, mégis biztosan vannak elvárásaik a néppárti tisztújítással kapcsolatban.
– Mivel a pártbeli tagságunkat még márciusban felfüggesztettük, logikus, hogy nem veszünk részt a zágrábi kongresszuson. Azt gondolom, hogy a tisztújítással kapcsolatban egy fontos kérdés, hogy a néppárt a jövőben képes lesz-e együttműködni más jobboldali erőkkel. Az olaszországi fejleményeket tudnám példaként hozni: itt a Silvio Berlusconi-féle Hajrá, Olaszország – amely a néppárt tagpártja –, közeledni kezdett Matteo Salvini Ligájához. A Fideszben ezt helyes útnak tartjuk, szerintünk a jobboldali erőket össze kell fogni, és semmiképp sem szabad engedni, hogy a baloldalról diktálják a jobboldali pártok együttműködésének formáit. A néppártot is arra szeretnénk rábírni, hogy legyen bátrabb és merjen kiállni a saját értékei mellett, nyisson a valóban jobboldali politikára. Akkor fogunk bent maradni a pártcsaládban, ha ennek a megvalósulására esélyt látunk.
– Mit gondol, Donald Tusk elnöksége hozhatná ezt a váltást?
– Korrekt a kapcsolatunk Donald Tuskkal. Az ellenzéki Polgári Platform és a kormányzó Jog és Igazságosság viszonya nyilván valamelyest bonyolítja a helyzetet, de ha Lengyelországról van szó, mindig is a legszorosabb szövetségesünk kell hogy eszünkbe jusson. Amennyiben Donald Tusk kerül a pártcsalád élére, meg fogjuk találni vele a közös hangot.
– Az olasz sajtó szerint a néppárt felvette a kapcsolatot Salvini Ligájával. Ez lehet az ön által emlegetett nyitás a jobboldal felé?
– Várjuk meg a konkrét fejleményeket az ügyben. A személyes meggyőződésem mindenesetre az, hogy a Ligának helye kellene hogy legyen a néppártban, sőt a csatlakozásuk kifejezetten jót tenne a pártnak.
