Voksolási zavar a Közel-Keleten

Izraelben ugyan nem meglepő az idő előtti választások kiírása, ám az igen, ha egy éven belül háromszor szólítják urnákhoz a lakosságot. Jelenleg ez a helyzet könnyen előállhat, mivel a 2019 áprilisában tartott előre hozott választásokon egyik párt se tudott olyan koalíciót alkotni, amely a 120 képviselői hely többségét lefedi, így szeptemberre újra a nép döntését kérték ki.

A szavazás eredményeként az ötszörös miniszterelnök Benjamin Netanjahu (képünkön) kisebbségbe került, az elnök mégis őt kérte fel kormányalakításra. Ez nem sikerült az izraeli politika egyik legmegosztóbb alakjának, ám a hivatalos győztes, Beni Ganc se tudott mit kezdeni a lehetőséggel, így maradt Netanjahu az általa nagyon jól megszokott kormányfői székben, igaz, közben bírósági eljárás indult ellene. Szinte biztos, hogy a patthelyzetet újabb választással próbálják orvosolni.

Izrael teljesen sajátos rendszerű ország, amelynek történelmi okokból nincs államformája, de hagyományai eredményeképp nyugati típusú demokráciát valósított meg. A parlamenti küszöböt azonban egy százalékban határozták meg, s az 1949-es első választásoktól 1988-ig ez így is működött. A rendkívül alacsony küszöb eredményeként nagyon kevés szavazat is elég volt egy-egy jelölt bejutásához, végletesen szétaprózva a kneszetet.

Ezen többször módosítottak, 2014 óta három és fél százalékos a küszöb, amely a nagyon apró mozgalmakat megakadályozza a bejutásban, ám így is tíz párt került be a mostani törvényhozásba. Izraelben három alkalommal kísérleteztek azzal, hogy a szavazók közvetlenül válasszák meg a miniszterelnököt az általános voksolás során.

Ezt 1996-ban vezették be először, amikor Benjamin Netanjahu, a Likud elnöke nyerte a miniszterelnöki voksolást, ám a parlamenti választást az ellenzéki Munkáspárt. Netanjahu nem is tudta stabilizálni sokszereplős kormányát, előre hozott választásokat írtak ki, amelyen Ehud Barak legyőzte Netanjahut, ám a szükséges 61 mandátum helyett csak 26 helyet szerzett baloldali pártszövetsége, így a hárompárti Egy Izrael koalíciót további hat párt részvételével kellett kormányképessé kovácsolni. Két év múlva bukott a kormány, Ariel Saron átvette a politikai élet irányítását, nemzeti egységkormányában 24 miniszteri tárca volt, hogy minden kispárt megkapja a maga részét a hatalomból. A miniszterelnök-választást pedig megszüntették.