Magyarul: a finn elnökség és a tanács igazából semmit nem kérhet számon Kovács Zoltánon, hiszen ugyanazt csinálta, amit szeptemberben maga a tanács titkársága.
De, ugye, beleütközünk a régi magyar mondásba: Jupiter és kisökör…
Tytti Tuppurainen, az európai ügyekkel foglalkozó finn miniszter, a levél címzettje ugyanis válaszában közölte: Gulyás válasza elégtelen és hiányos (!), mert nem foglalkozik (!) a kifogásolt tweeteléssel, hanem igyekszik arról elterelni (!) a figyelmet. Ezért továbbviszik az ügyet, konzultálni fognak a tanács jogi szolgálatával, valamint foglalkoznak a témával a tanácson működő állandó képviselők bizottságának (Coreper) ülésén is, és még ki tudja, hol áll meg az egész cirkusz.
Tytti Tuppurainen válasza abszolút elfogult, igazságtalan és felháborító – nem mellesleg pedig bizonyára tovább mélyíti a finn–magyar barátságot. Ugyanis ez a válasz olyan, mintha egy férj számon kérné a feleségén, hogy ennyi év után megcsalta valakivel, s miután a feleség megemlíti neki, hogy kedves férje eddig tizenötször csalta meg és ezért ő újra és újra megbocsátott neki, tehát most nincs mit számon kérnie rajta, akkor a férj azt válaszolja, hogy te most nem a kérdésre válaszolsz és eltereled a témát ide nem illő irányba.
De mindezen túl: ezek a válaszok azt mutatják meg, hogy még mindig a tagállami szuverenitásunkért és a valóságos – nem látszólagos, hanem a valóságos! – egyenrangúságunkért küzdünk. Ha így, ilyen primitív módon semmibe lehet venni egy teljesen logikus érvelést a magyar kormánytól, így és ilyen módon lehet szánalmas választ adni Gulyás Gergelynek, akkor ott nagyon nagy a baj. Ez olyan, mintha tök mindegy lenne, hogy mit válaszolunk, mert ők úgyis felettünk állnak, elhatároznak valamit, s ha mi vitatkozunk, szembeszegülünk, az nem számít semmit – hiszen másodosztályú tagállamokról van szó.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!