
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Chiltont nem hagyta nyugodni a lehetőség, megannyi bűnügyi aktát átnézve kiderítette, hogy 2004-ben alaszkai nyomozóknak problémája támadt az egyik bűncselekmény helyszínén talált DNS-profillal. A meggyanúsított férfi ugyanis börtönben volt a támadás idején, tehát ő nem követhetett el törvénybe ütköző tettet. Kiderült, hogy csontvelőt kapott – végül az adományozót, azaz a bűncselekményt valóban elkövető testvérét ítélték el. Egy másik esetben a nyomozók szkeptikusak voltak a szexuális zaklatás áldozatának beszámolójával kapcsolatban. A nő ugyanis azt állította, hogy egy támadója volt, miközben a laboratóriumi elemzés két DNS-t mutatott ki. Végül a rendőrség megállapította, hogy az egyik minta az elkövetőé, a másik a csontvelődonoré.
– Hasonló helyzet zavart okozhat az áldozat kilétének megállapításában – hozott egy példát Yongbin Eom, az Észak-texasi Egyetem vendégkutatója. 2008-ban ő azonosította egy szöuli baleset áldozatát. A vérminta alapján az elhunyt nő volt, de a test férfinak tűnt, ám a lépben és a tüdőben férfi és női DNS-t is kimutattak. Végül a dél-koreai szakember rájött, hogy a férfi áldozat csontvelőt kapott a lányától.
A kimérává válás néhány elkerülhetetlen kérdést is felvet. Mi történik, ha gyermeke lesz az új csontvelőt kapó embernek? Saját vagy a donor génjeit adja át utódjának? Ha a donorét, ki tekinthető apának?





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!