Újra napirendre került a területcsere Szerbiával

Tegnap bombaként robbant a hír, miszerint Edi Rama albán miniszterelnök rágalmazási keresetet adott be Ramush Haradinaj távozó koszovói kormányfő ellen. Haradinaj ugyanis azt állította, hogy Rama, valamint Alekszandar Vucsics szerb elnök és Hashim Thaçi koszovói elnök a szerb–koszovói területcsere megvalósításán mesterkednek. Rama szerint ezzel Haradinaj azt a hamis látszatot keltette, hogy az albán miniszterelnök képes lenne az albán és a koszovói nemzeti érdekekkel ellentétesen fellépni.

A Nagy-Albánia elképzelés, a minden albán egy államban való összefogásának gondolata az Oszmán Birodalom idejére nyúlik vissza: az 1878–1881 közötti években harcolt az önálló Albánia megteremtéséért az albán nemzeti ellenállást összefogó szervezet, a Prizreni Liga. Aztán a balkáni háborúk nyomán 1913-ban létrehozták a semleges Albániát. Annak határai azonban nem terjedtek ki az etnikailag albán területek egészére. Az albánok mintegy 40 százaléka a környező országokban, Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában és Görögországban élt. Elemzők szerint ez volt a forrása a későbbi konfliktusoknak a térségben.

1939-ben Olaszország elfoglalta és magához csatolta ­Albániát. Egy rövid időre ugyan, de létrejött az etnikailag egységes Albánia, kiegészülve Koszovóval és az albánok lakta nyugat-macedóniai területekkel. A második világháborút lezáró párizsi béke Koszovót visszaadta Jugoszláviának. Jogállását tekintve az északi tartománnyal, a Vajdasággal együtt a hat (kiválási joggal is rendelkező) tagköztársaság mellett Koszovó az autonóm tartomány státusát kapta. A délszláv állam felbomlása és az 1998–1999-es koszovói háború vetett véget ennek a korszaknak. Akkor ismét felmerült Koszovó és Albánia egyesülésének gondolata. Szerbia viszont általában azt hangoztatta, soha nem lesz hajlandó lemondani a számára szakadár déli tartományról, amit a szerb nép bölcsőjének tekintenek.