Újra napirendre került a területcsere Szerbiával

Tegnap bombaként robbant a hír, miszerint Edi Rama albán miniszterelnök rágalmazási keresetet adott be Ramush Haradinaj távozó koszovói kormányfő ellen. Haradinaj ugyanis azt állította, hogy Rama, valamint Alekszandar Vucsics szerb elnök és Hashim Thaçi koszovói elnök a szerb–koszovói területcsere megvalósításán mesterkednek. Rama szerint ezzel Haradinaj azt a hamis látszatot keltette, hogy az albán miniszterelnök képes lenne az albán és a koszovói nemzeti érdekekkel ellentétesen fellépni.

A területcserére vonatkozó elképzelés szerint a szerbek lakta észak-koszovói területek Szerbiához kerülnének, míg az albánok lakta dél-szerbiai településeket Koszovóhoz csatolnák. Szerbia és Koszovó azért tartja szükségesnek a határmódosítást, mert a közöttük 2013-ban született brüsszeli megállapodás máig nem hozott eredményt. Ennek értelmében Koszovónak egyfajta autonómiát, a szerb önkormányzatok közösségét kellett volna kialakítania a szerbeknek, ám erre ezidáig nem került sor.

Bár a területcsere kézenfekvő megoldásnak tűnik, nagyon sok buktatója van. Egyrészt a Koszovó középső és déli területein élő több tízezer szerb aggódik amiatt, hogy számukra végképp elveszne az autonómia megszerzésének lehetősége. Másrészt Berlin és Brüsszel attól fél, hogy a határmódosítás következtében területi követelésekkel áll elő több más térségbeli szereplő – a boszniai Szerb Köztársaság például függetlenségért kiálthat –, mindez pedig katonai konfliktusokhoz vezetne. Angela Merkel német kancellár korábban azt mondta, sérthetetlenek a határok a Nyugat-Balkánon.

Nehéz megítélni, hogy a legújabb fejlemények azt jelenthetik-e, ismét napirendre kerülhet a Koszovó és Szerbia közötti területcsere, amit Albánia is támogatna. Nem tudni azt sem, mindez kinek mit hozhat belpolitikai téren, hiszen Szerbiában tavasszal parlamenti választások lesznek, és a kampányban jelentős szerepe lesz majd a koszovói kérdésnek is.

Fotó: REUTERS/Florion Goga

A Ramush Haradinaj és Edi Rama (képünkön) közötti szóváltást érdekes annak tükrében is megvizsgálni, hogy 2018-ban közös albán–koszovói kormányülést tartottak, ahol aláírták a két ország közötti közeledésről szóló megállapodásokat. Akkor jelentették be az egységes gazdasági piac létrehozását is. A belgrádi Blic napilap ezt akkor olyan fotóval illusztrálta, amelyen Edi Rama és Ramush Haradinaj az albán zászlón tartja a kezét.

Koszovó és Albánia között 2019 elején megszűnt a határellenőrzés. Haradinaj akkor ezt örömmel jelentette be Facebook-oldalán. Úgy fogalmazott, hogy boldogan írta alá az erről szóló megállapodást, amely, szavai szerint, a közös európai jövő reményében jött létre. Edi Rama albán miniszterelnök korábban azt mondta, hogy az albániai és a koszovói albánok egyesülése elkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen, s felszólította a külügyminisztereket, hogy dolgozzanak ki közös stratégiai tervet az albánok 2025-ig történő egyesítésére. Sokan a Nagy-Albánia megteremtésének szándékát látták ezekben a kijelentésekben.

A Nagy-Albánia elképzelés, a minden albán egy államban való összefogásának gondolata az Oszmán Birodalom idejére nyúlik vissza: az 1878–1881 közötti években harcolt az önálló Albánia megteremtéséért az albán nemzeti ellenállást összefogó szervezet, a Prizreni Liga. Aztán a balkáni háborúk nyomán 1913-ban létrehozták a semleges Albániát. Annak határai azonban nem terjedtek ki az etnikailag albán területek egészére. Az albánok mintegy 40 százaléka a környező országokban, Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában és Görögországban élt. Elemzők szerint ez volt a forrása a későbbi konfliktusoknak a térségben.

1939-ben Olaszország elfoglalta és magához csatolta ­Albániát. Egy rövid időre ugyan, de létrejött az etnikailag egységes Albánia, kiegészülve Koszovóval és az albánok lakta nyugat-macedóniai területekkel. A második világháborút lezáró párizsi béke Koszovót visszaadta Jugoszláviának. Jogállását tekintve az északi tartománnyal, a Vajdasággal együtt a hat (kiválási joggal is rendelkező) tagköztársaság mellett Koszovó az autonóm tartomány státusát kapta. A délszláv állam felbomlása és az 1998–1999-es koszovói háború vetett véget ennek a korszaknak. Akkor ismét felmerült Koszovó és Albánia egyesülésének gondolata. Szerbia viszont általában azt hangoztatta, soha nem lesz hajlandó lemondani a számára szakadár déli tartományról, amit a szerb nép bölcsőjének tekintenek.