Antibiotikum-rezisztenciáról akkor beszélünk, ha a baktériumra nem hat az elpusztítására felírt hatóanyag. Ilyenkor a kórokozók a kezelés ellenére sem pusztulnak el, éppen ellenkezőleg, tovább növekednek, szaporodnak. Ez jelentősen nehezíti, sőt akár teljesen meghiúsíthatja az antibiotikum-rezisztens törzsek fertőzéseinek kezelését. Ilyen esetben – akár hosszas – kórházi kezelésre lehet szükség. A rezisztencia bármilyen életkorú beteget érinthet, ezért senki sem lehet biztos abban, hogy őt nem fertőzi meg valamilyen rezisztens baktériumtörzs. Az idült betegségben szenvedők, illetve a legyengült immunrendszerűek különösen veszélyeztetettek.
A baktériumok akár rövid időn belül alkalmazkodhatnak a megváltozott körülményekhez, így könnyen előfordulhat, hogy az előző alkalommal az adott fertőzés legyőzésében még hatásosnak bizonyult készítménnyel szemben a baktérium a következő alkalomra rezisztenssé válik. Ennek nyomán egyre szűkül a siker reményében bevethető antibiotikumok köre – olvasható az Otszonline.hu szakportálon. Végül eljuthatunk oda, hogy egyetlen antibiotikum sem pusztít el bizonyos baktériumot, mivel az minden antibiotikum-csoportnak ellenáll (ez a multirezisztencia). Ez pedig a beteg életébe kerülhet.
A most bejelentett két hatóanyag a glükopeptidek nevű antibiotikum-családból származik, amelyeket talajbaktériumok termelnek – jelent meg a Sciencedaily.com-on az először a Nature-ben publikált eredmény. A kutatók egerekben kimutatták, hogy ezek az új antibiotikumok blokkolhatják a gyógyszerrezisztens, sok súlyos fertőzésért felelős Staphylococcus aureus baktériumot.
„A baktériumoknak faluk van a sejtjeik körül, amelyek formát adnak nekik és erőforrást jelentenek” – mondta Elizabeth J. Culp, a tanulmány első szerzője, a kanadai McMaster Egyetem PhD-hallgatója. A biokémikus és orvosbiológus szakember szerint a penicillinhez hasonló antibiotikumok a fal felépítésének megakadályozásával pusztítják el a baktériumokat, de az általuk talált antibiotikumok ellenkezőleg dolgoznak – a fal lebontását akadályozzák. Ez kritikus jelentőségű a sejtek osztódása szempontjából. Ahhoz ugyanis, hogy a sejt növekedjen, osztódnia és terjeszkednie kell. Ha teljesen megakadályozzuk a fal lebomlását, akkor a sejt, mintha börtönbe lenne zárva, nem tud növekedni.