Sovány eredmények

Öt éve születtek meg a minszki egyezmények a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus rendezésére, azonban érdemi előrelépés azóta sincs. A terület továbbra is a szakadárok kezében van, a kialakult helyzet a 2015-ös állapotokat tükrözi. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa orosz kérésre kedden tárgyalja az ügyet, majd Ukrajna viszi azt a világszervezet közgyűlése elé. Pénteken Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök telefonon egyeztetett.

Szakadár donyecki harcosok egy januári felvételen. Öt év állóháború után sem született megoldás Fotó: Alexander Ermochenko Forrás: Reuters

Kijev részéről Petro Porosenko elnöksége alatt az orosz-ukrán párbeszéd zsákutcába jutott. 2016 után már nem ülésezett többször az ő részvételével az úgynevezett normandiai négyes, ahol a felek a minszki egyezmények megvalósításáról tárgyalhattak volna. Porosenko politikájának egyik, ha nem a legfontosabb elemévé vált az orosz agresszió­val szembeni harc – kompromisszumokról nem lehetett szó.

Az új államfő, Volodimir Zelenszkij tavalyi hatalomra kerülésével a helyzet megváltozott: neki azt kellett mutatnia, hogy el tudja mozdítani a kelet-ukrajnai konfliktust a holtpontról. Ehhez hajlandó volt a párbeszédre és engedményekre is. Tavaly novemberben, három év után újra összeült a négyes: ­Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnök és Zelenszkij. Bár a találkozónak a teljes fogolycsere meghirdetésén túl nem volt jelentős hozadéka, az már önmagában eredménynek mondható, hogy újra asztalhoz ültek a felek.

A következő találkozóra márciusban kerülhet sor. Elképzelhető, hogy a kelet-ukrajnai helyzet elmozdul a holtpontról, ám a politikai akarat ellenére számos buktató látszik. A legnagyobb probléma épp a minszki egyezményekkel van: a szöveg feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaz, a rendelkezéseit másképp értelmezik a felek. Ukrajna szempontjából a legfontosabb kérdés az orosz-ukrán határszakasz feletti ellenőrzés, így azzal érvel: a dokumentum végrehajtása csakis azután lehetséges, hogy Kijev ellenőrzése alá vonja a szakadár területek és Oroszország közötti határszakaszt.

A Kreml viszont kizárólag az egyezmények pontjainak sorrendjében hajlandó haladni, márpedig a határellenőrzésről rendelkező pontot megelőzi például a helyi választásokról szóló. 2015-ben azért készült a szöveg ebben a formában, hogy mindkét félnek megfeleljen a legfontosabb cél, a vérontás megállítása érdekében. Ez sikerült ugyan, de a további rendezés zsákutcába jutott.

Szakadár donyecki harcosok egy januári felvételen. Öt év állóháború után sem született megoldás
Fotó: Reuters

A nemzetközi helyzet sem kedvez Ukrajnának. Az EU megosztottabb, mint valaha, Washington és Brüsszel viszonya fagyos, Merkel – lassan visszavonuló politikusként – egyre kevesebb szerepet vállal, Macron pedig az Oroszországgal ápolt kapcsolatok újjáépítését szorgalmazza. Mindez Moszkva tárgyalási pozícióit erősíti, és lényegé­ben az orosz akarattól teszi függővé azt, hogy sikerül-e integrálni Kelet-Ukrajnát az ország vérkeringésébe vagy a régió újabb befagyott posztszovjet konfliktussá válik.

Minszki megállapodások

2015. február 12-én született megegyezés a Kelet-Ukrajnában 2014 tavasza óta zajló harcok lezárására. A megállapodás betartására a normandiai négyek vállaltak garanciát: Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország. Az egyezmény 13 pontból áll. Többek között megállapodtak a fegyvernyugvásról, a nehézfegyverzetek kivezetéséről, a külföldi katonai alakulatok kivonásáról, az amnesztiáról, Ukrajna alkotmányos reformjáról és a donyecki, valamint a luhanszki terület különleges státusáról.