Ütött az óra, búcsút intettek a britek az Európai Uniónak

Mára virradó éjjel, három évvel a 2016-os, meglepő kimenetelű brexitnépszavazás után az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót. Londonban este zenés-táncos mulatságokat tartottak a történelmi jelentőségű esemény hajnalán. Helyszíni riportunkból kiderül: a brit parlament, a Westminster előtti teret késő délután nem csak kilépéspártiak, de EU-szimpatizánsok és kíváncsi turisták is megtöltötték. Sőt, a brexitből politikai tőkét kovácsolni akaró európai pártok is képviseltették magukat a helyszínen.

Egyesek ünnepelték a kilépést, mások gyászba borultak. Azt még nem sejteni, jól jár-e a szigetország Fotó: Simon Dawson Forrás: Reuters

Kérdezem, mi a helyzet a britek azon millióival, akik az EU-tagság fenntartására szavaztak, és nem annyira boldogok e hűvös januári napon. Erre a brexitpárti férfi kifejti: azok az emberek bizony elvesztették ezt a politikai csatát, így ideje lenne továbblépniük.

– Csak egy dolgot üzenek a remaininereknek (a bennmaradáspártiak angol, szleng elnevezése – a szerk.), csatlakozzanak hozzánk, és tegyük naggyá együtt Nagy-Britanniát! – kiabálja Trump-szóviccét Hafren. Ironikus, hogy pár méterre egy másik alak szintén az amerikai elnök már britesített szlogenjét viseli a sapkáján.

Jellemzően mindenki a saját politikai üzenetét hozza útravalóként a késő délutáni demonstrációra. Szintén nagy figyelmet kapnak az Olaszország mindig szeretni fog, Nagy-Briannia! feliratú zászlót lobogtató olaszok, akikkel valamennyi EU-barát lepacsiz. A római csoport egy másik lobogóján a Mi biztosan maradni fogunk! mondat díszeleg. Szembetűnő, hogy bár a tömeg jelentős részét teszik ki a britek, a 270 különféle nemzetiséget tömörítő Londonban az olaszokhoz hasonlóan más európai országok polgárai is képviseltetik magukat. Az ír Katerina is azért érkezett a brit fővárosba, hogy szolidaritását fejezze ki azon milliókkal, akiket fájdalommal tölt el a brexit.

Egyesek ünnepelték a kilépést, mások gyászba borultak. Azt még nem sejteni, jól jár-e a szigetország
Fotó: Reuters

– Az európai integráció lényege a szolidaritás, a szabadságjogok tisztelete és az egyenlőség. Emiatt tartom borzasztó üzenetnek a brexitet – mondja a harmincas lány, majd – a mondandója alapján kisebb meglepetésre – kiderül az is, hogy Brüsszelből érkezett. Megerősíti, hogy Írországban a közbeszédet máig alapjaiban befolyásolja a britek kilépése. – Nem csak szlogen, amikor a politikusok azt mondják, hogy országunk békéje és stabilitása múlik a brexit mikéntjén – hangoztatja Katerina, hozzátéve: annak mindenesetre örül, hogy a további huszonhat tagállam az eddigi tárgyalások alapján felmérte az írkérdés súlyát, és maximálisan kiállt a dublini érdekek mellett. Búcsúzóul mosolyogva elmondja azt is: biztos benne, hogy egy napon – reményei szerint nem is olyan sokára – az Egyesült Királyság újra az EU tagállama lesz.

A brit kilépést övező egyik – főleg uniós – dilemma, hogy vajon az első tagállami exitet követheti-e más országokban is az euroszkepticizmus megerősödése. Érdemes lehet kivárni, hogyan sikerül a brit kísérlet, de az már egy ideje látható, hogy az EU-kritikus pártok kontinensszerte próbálnak politikai tőkét kovácsolni a brexitből.

A Westminsternél az utóbbi jelenséget testesíti meg a harmincéves Max, aki Franciaországból, a Republikánus Népi Unió (UPR) soraiból érkezett Londonba. Az UPR az egytémájú, kilépéspárti politikai tömörülések mintájára jött létre még 2007-ben, azzal a különbséggel, hogy ők Franciaország uniós, euróövezetbeli, illetve NATO-tagságának is búcsút mondanának.

– Már negyvenezer főt számlálunk otthon, és Emmanuel Macron hatalomra jutása óta folyamatosan erősödünk – mondja a fiatal férfi nehézkes angolsággal, majd többször is kijelenti, hogy a brit Brexit Párthoz hasonlóan szabadítanák fel saját országukat. Ennek a mikéntjét részben még Max szerint is homály fedi. Mint elmondja, nem akarnak népszavazás útján frexitet – inkább majd egyszer hatalomra kerülnek, és valahogyan csak kivezetik Párizst az unióból. – A lényeg, hogy a Macronhoz hasonló politikusok mielőbb tűnjenek el a francia közéletből – zárja mondandóját.

A vezető brit és uniós politikusokat felvonultató plakátok vagy szórólapok ezúttal szinte teljesen hiányoznak a Westminster környékéről. Míg 2016-ban David Cameron akkori miniszterelnök, a Mr. Brexitként elhíresült Nigel Farage, illetve Jean-Claude Juncker egykori európai bizottsági elnök is a szimbolikus üzenethordozók közé tartoztak, most, a brit kilépéskor már nem kampányolnak a vezetők arcával és szlogenjeikkel.

Sajtóhírek szerint a kilépéspárti kormányfőnek, Boris Johnsonnak kifejezett kérése volt, hogy a brexit napján alig-alig szerepeljen a nyilvánosság előtt, csak este egy tévés beszéd erejéig. Valószínű, hogy az évek során az emberek bizalma megingott a politikai vezetésben.

Nehéz ugyanis elfelejteni, hogy Nagy-Britanniának három miniszterelnökbe, két előrehozott választásba, és majdnem négy évébe került, hogy maga mögött hagyja az Európai Uniót. Ráadásul a brüsszeli oldalon sem lehetnek túl büszkék arra, hogy elveszítették az örök különutas tagállamot.