Brüsszel és Moszkva közt vergődve

Két erősen negatív és két mérsékelt forgatókönyvvel számol az Európai Unión kívüli kelet-európai térség jövőjét illetően a lengyel Visegrad Insight által kiadott kutatás. Az elemzés szerint a régió országainak potenciálisan számolniuk kell egy megerősödő Oroszország egyre kiterjedő befolyásával vagy egy orosz–európai megbékéléssel, ami egy világgazdasági válság után jöhet. Igazán pozitív kilátások nincsenek: a mérsékelten jó kilátások szerint akár lassan, fokozatosan mélyülő gazdasági kapcsolatok is várhatóak az Európai Unió országaiban, vagy egy passzív Brüsszel és egy recesszióba süllyedő Moszkva melletti alulról jövő társadalmi átalakulás.

Két erősen negatív és két mérsékelt forgatókönyvvel számol az Európai Unión kívüli kelet-európai térség jövőjét illetően a lengyel Visegrad Insight által kiadott kutatás. Fotó: Reuters

Viktor Janukovics túlzott Moszkva-barátsága forradalomhoz vezetett Kijevben 2013–14 fordulóján
Fotó: Reuters

Politikai instabilitás

A legkedvezőbb forgatókönyv szerint a következő évtizedben tovább mélyülhet az EU és a keleti partnerség országainak a kapcsolata. Amennyiben minden a korábban megszokott mederben folytatódik, a javuló infrastruktúrán, növekvő kereskedelmi kapcsolatokon és európai befektetéseken keresztül egyre szorosabb együttműködés alakul ki. Ennek is vannak azonban kevésbé pozitív vetületei: Brüsszel kerüli majd a politikai témákat, hogy ne kerüljön összeütközésbe Oroszországgal, és sokkal kevesebb erőfeszítést tesz a demokratikus reformok támogatásáért. A hívószó az EU részéről a pragmatizmus lesz. Moszkva az EU-befolyás ellensúlyozására viszont keményebben is felléphet a térségben, és még szorosabb politikai integrációt kényszeríthet ki egyes országokkal.

A másik, mérsékelten pozitív forgatókönyv a hat posztszovjet ország polgári emancipációjára épít. Eszerint alulról jövő kezdeményezések révén, a civil szféra megerősödésével indulnak el politikai változások a régióban. Ehhez két összetevő szükséges a szerzők szerint: egy hanyatló Oroszország és a térségben érdeklődését elveszítő EU, amely legfeljebb erkölcsi és elvi támogatást nyújtana. Mindez politikai változásokhoz és új vezetők megjelenéséhez vezethet, akik megerősítik a jogrendet és reformokba kezdenek. Azonban ez a forgatókönyv sem lehet teljesen pozitív: túl nagyok lehetnek az elvárások az új vezetők felé, amivel nem minden esetben fognak tudni megbirkózni. A belpolitikai helyzet így végig törékeny, instabil maradhat, és a befagyott konfliktusok rendezésében sem várható semmilyen előrelépés.

Katonai erőfitogtatás

Az elemzés szerint két forgatókönyv járna igazán rossz következményekkel a térség országaira nézve: az egyik esetben Oroszország gazdasági megerősödésének köszönhetően Moszkva egyre agresszívabb politikába kezdene, és egy újabb kísérletet tenne a térség politikai és gazdasági reintegrá­ciójára. Ebben segítene neki a megosztott NATO és a válságban lévő Európai Unió. A Kreml a céljai elérésének érdekében változatos eszközökhöz nyúlna: a politikai elit támogatása és a gazdasági kedvezmények mellett, ha kell, katonai erődemonstrációt is alkalmazna.

A másik negatív forgatókönyv szerint az Európai Unió és Oroszország között egy kiegyezés születik az új európai biztonsági rendszer kialakítása és gazdasági fejlődés mentén. Ezt egy olyan gazdasági recesszió előzné meg, amely meggyőzné az európai és az orosz döntéshozókat az egymással szembeni szankciók eltörléséről és a kapcsolatok normalizálásáról. Emellett a háttérben ott lehet egy egyre erősebbé váló, felemelkedő Kína is, amely a kínai befolyástól való félelmében közös platformra helyezi Brüsszelt Moszkvával. Egy ilyen jellegű orosz–európai kiegyezés azzal járhat, hogy a keleti partnerség projektjét feláldozzák a javuló orosz kapcsolatok oltárán, és a hat kelet-európai ország teljesen Oroszország kénye-kedvére lesz hagyva.