Egykori francia kémfőnök: Katasztrófahelyzetet okoz Európában a migráció

Pierre Brochand, a francia kémelhárítás egykori főigazgatója a Le Figaro című lapnak adott interjújában tudományos igényességgel bizonyította be, hogy az államoknak miért kellene a migrációt, és az abból fakadó problémákat első számú feladatként kezelni, és miért jelent a migráció alapvető fenyegetést saját létükre. Az ismert diplomata, aki a rendszerváltás idején Franciaország magyarországi nagykövete volt, egy szemináriumon tartott előadást, ám gondolatait mintha megpróbálnák eltitkolni a francia társadalom elől – írja cikkében az Origo.

Pierre Brochand alaptézise az, hogy a migráció nem az egyetlen probléma, viszont mindenképpen a legfontosabb, amelyre azért is reagálni kellene, mert alapjaiban veszélyezteti a nyugat-európai társadalmakat és az állam berendezkedését – írja az Origo cikke.

Brochand saját terminológiát vezet be a jelenség elemzése során. Egyrészt az „individuális állam” kategóriájával, ami a ma Nyugat-Európa országainak többségében uralkodó (neo)liberális társadalmi szerveződéssel azonos, másrészt a „nemzetállam” kategóriájával számol, amelyet lényegét tekintve a 68-as nagy baloldali-liberális ellenforradalom kezdett el felszámolni. Az „individuális államnak”szerinte nem a vallás, a hagyomány vagy az állam a legfelsőbb szervező ereje, hanem maga az élő ember, aki elidegeníthetetlenül és megkérdőjelezhetetlenül egyenlő jogokkal rendelkezik, és akit arra ösztönöznek, hogy örökölt és nem kívánatos kapcsolódásaitól szabaduljon meg. Ebben az ideológiában az értékek piramisa felborult, többé nem a lényegi vezérelvet jelentik, hanem létrejön a „szabadon választott üresség”, amelyet horizontális mechanizmusok irányítanak, mint a piac, a szerződések, a kommunikáció. Ezzel szemben a nemzetállamban vezérlő elv a hagyomány, az állam központi vezérlő szerepe és maga a nemzet, a közösség mint a hatalom legfőbb szervező ereje.

A migráció egyik legnagyobb problémája Brochand szerint az, hogy a migránsok egy hiányos, csonkolt, individuális társadalomba érkeznek. Őket a poszt-modern állam magányos individuumként szemlél, és ugyanazokkal a jogokkal ruház fel, mint az ott született, ott élő őshonos népességet. Ez viszont nem akadályozza meg abban a letelepedett migránsokat, hogy akár egy olyan elkülönülő nemzetet hozzanak létre, amely problémát jelent az őshonos nemzettel szemben (erre jó példák az egyes nyugat-európai nagyvárosokban kialakult párhuzamos társadalmak).

Brochand úgy látja, hogy miközben Ázsia a termelésre koncentrál, Afrika biztosítja a migrációt, de a migránsok éppen akkor kezdenek Európába áramlani, amikor a munkahelyek Európából Ázsiába helyeződnek át. A jóléti állam vívmányai nagyon vonzóak számukra, de a migrációt kísérő illegális tevékenységekből is jövedelmet szereznek, gondoljunk csak az ember- és kábítószer-csempészetre, a feketemunkára vagy a szociális csalásokra.

A politikailag korrekt ideológia rabságában

Brochand szerint az a veszélyes, hogy a politikailag korrekt felfogás különféle manipulációinak köszönhetően arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy nincs új a nap alatt, és a migránshullámot ugyanolyan könnyedén szívja majd fel a nyugati társadalom, mint az eddigieket, mert hogy semmiféle különbség nincs közöttük.

„Bevallom, ettől az önként fogadott vakságtól eláll a szavam”

– teszi hozzá a biztonsági szakember.

„Miután vannak tapasztalataim, megerősíthetem, hogy Európa és Afrika nem ugyanahhoz a civilizációs körhöz tartozik, és az iszlám nem azonos a kereszténységgel, és a gyarmatosítás nem csak jó emlékeket hagyott, az idegengyűlölet, egyfajta egyetemes érzésként csak erősödik a különbségek láttán” – teszi hozzá Pierre Brochand.

Asszimiláció vagy integráció

A szakértő az interjú során felidézi, hogy az újonnan érkezettek élve a lehetőséggel, áldozati szerepet vesznek föl, nem mutatják azt az elismerést a befogadó társadalom irányába, ahogy azt tették az első, Európából érkező migránsok. Kialakul egyfajta soha nem látott „francia franciagyűlölet”, amely egyebek mellett abból az őshazát megillető szeretetből fakad, amit a migránsok saját országukból hoznak magukkal, közben pedig egyre nagyobb tömegek szakadnak el az asszimiláció lehetőségétől, mert az azt jelentené számukra, hogy szüleiket becsapják, saját identitásukat megtagadják. De ugyanezt jelentené a nemzeti közösséghez történő csatlakozás is, ami egyáltalán nem éri meg, hiszen ez a közösség (mármint a francia) a földön létező összes bűnt elkövette ellenük. Kényelmes az üldözötti szerepben tetszelegni, emiatt kompenzációt követelni és megnyugvást találni egy fantazmagóriában, amely az eredeti hazáról, mint egy elveszett paradicsomról szól – idézi az Origo cikke a korábbi nagykövet szavait.

Ebben az egész folyamatban az a jelenség a legveszélyesebb, amely az amerikai rasszista modell-felfogás felé közelíti Franciaországot. A gyarmatosítás utáni hangulat szépen lassan oda fajult, hogy a migránsok nem is migránsok, valójában „otthon vannak, nálunk vannak”

– mondja Brochand, aki szerint ez vagy azért történt, mert egykori gyarmatosítottként nem veszítették el a jogukat ehhez, vagy azért, mert beutazásuk, akárcsak a szüleik vagy nagyszüleik esetében, nem egészen volt önkéntes, és inkább hasonlatos egy kizsákmányolás céljából végrehajtott deportáláshoz, semmint a jobb élet reményében történő kivándorláshoz.

A szakértő szerint mostanra az európai társadalmakba beoltottak egy rasszista olvasatot és emiatt általánossá válik az a nézet, hogy a migrációt ellenzők valójában az embereket kinézetük (bőrszínük) szerint osztályozzák.

Katasztrófa-helyzet következik be a „toleranciaküszöb„ átlépése esetén

Pierre Brochand az interjú során felidézi, hogy

még a korábbi balos francia elnök, Francois Mitterand vezette be a „toleranciaküszöböt”, mint terminológiát, amelyet amikor a migránsok átlépnek, akkor mindenütt ugyanaz a katasztrófa-folyamat következik be. A kulturális távolság ekkor fizikai közelségbe kerül és bizalmatlanságot provokál. Több száz enklávé jön létre, mint a „párduc bőre”

– érzékelteti Brochand az előttünk zajló folyamatot.

A szakértő további gondolatai, a teljes cikk elérhető az Origo.hu oldalra kattintva.