Bár a koronavírus a világpolitikában inkább a konfliktusra, mint az együttműködésre ösztönzi a szereplőket, van olyan kapcsolatrendszer, amelynek kapóra jött a globális felfordulás. A Kína és tizenhét kelet-közép-európai ország által alkotott 17+1 együttműködés épp az első, komolyabb vitája felé haladt, amikor kirobbant a járvány, Peking és elégedetlenkedő szövetségesei így időt nyertek nézeteltéréseik rendezésére. Januárban jelentek meg az első hírek arról, hogy a térség egyes országai jelezték: nem biztos, hogy a legmagasabb szinten képviseltetik magukat az akkor még áprilisra tervezett, azóta elhalasztott pekingi 17+1 csúcstalálkozón. Milos Zeman cseh államfő el is utasította a meghívást, mondván, megelégelte a kedvező kereskedelmi kapcsolatokról, újabb befektetésekről szóló, üresnek bizonyult pekingi ígéreteket, ezzel Kína egyik leglelkesebb szövetségese fordított hátat az együttműködésnek. Úgy tudjuk, Peking másik fontos diplomáciai hídfőállása, Budapest is benyújtotta a számlát. Részben problémát jelentett, hogy vélhetően a kritikák hatására Hszi Csin-ping kínai államfő lett a csúcstalálkozó házigazdája Li Ko-csiang miniszterelnök helyett, vagyis a diplomáciai protokollnak megfelelően Magyarországot Áder Jánosnak kellett volna képviselnie. Bár ezt sikerült rendezniük a feleknek, iparági forrásokból úgy értesültünk, hogy a magyar kormány a Belgrád–Budapest vasútvonal modernizálásának pénzügyi megállapodásától tette függővé Orbán Viktor miniszterelnök látogatását.
Szijjártó Péter: kizárólag a tűzszünet és a béketárgyalás vezethet el az ukrajnai háború végéhez
Mára bebizonyosodott, hogy a magyar stratégia a helyes.