Az országos karanténban az egyik fő elfoglaltságot és kapcsot a külvilághoz a tévé jelenti. Szerencsére, a műsor mostanra teljesen alkalmazkodott a helyzethez. Elég irritálók voltak a változatlan tartalmú reklámok, főleg a tengerparti nyaralásra invitálók. Most már új üzenettel és képi anyaggal jelentkeznek. Központban az összetartozás, szolidaritás és a kollektív köszönet-nyilvánítás. A stúdió-beszélgetésekben túlnyomó többségben vannak még a komoly tartalmak, szakértői elemzések.
Azért most már néha becsúszik egy kis olaszos könnyedség is. Az eddig megszokott közönséggel teli stúdióban egyedül ül a műsorvezető. Hirtelen kitüntetett vendégnek érezzük magunkat a hírességek lakásában, ahogy a stúdió falán megjelenik az óriásiba kivetített videotelefon-hívás a kedvenc színészünkkel smink nélkül, otthoni kedvezőtlenebb megvilágításban. Engem megmosolyogtat, amikor a komoly férfi műsorvezető az aktuális vendégtől legelőször a legnagyobb természetességgel azt kérdezi: – Neked ki vágja a hajadat otthon, a feleséged? – Itt legelsőként a fodrászokat zárták be, és szintén ők fognak legkésőbb kinyitni. – Képzeld, én itt ragadtam egyedül Milánóban a tv-felvételek miatt, a feleségem Rómában, kénytelen leszek saját magam próbálkozni. Utána így folytatja: – Nincs valami jó recepted? Hetek óta azokból főzők, amit a 11 éves lányom küld e-mailen. És addig nem hajlandó rátérni az igazi témára, amíg a vendége meg nem igazítja a háttérben csálén logó faliképet.
Egyik nap, a bevásárlásból hazafelé jövet, láttam két hölgyet maszkban és távolságot tartva egymástól a – már legalább egy hónapja bezárt – cipőbolt kirakata előtt bámészkodni. Milyen jó volt őket látni! Eddig, ácsorgó embert csak a nekrológiai hirdetőtábla előtt láttam (Olaszországban az utcákon külön hirdetőtábla van, ahol az elhunytakról emlékeznek meg fényképes búcsúüzenetekben). A rácsos redőny mögött még a téli leárazott cipők maradtak kint (nagyon hirtelen jött a bezárás), de ez már egy igazi, békebeli kirakatnézés volt a javából. Ugyan, még nagy luxusnak tűnik, de azért az az ominózus pohár már néha félig tele van.
