Brüsszelben és valamennyi európai fővárosban felborzolta a kedélyeket az unióbarát gazdasági lap, a Financial Times minap megjelent cikke, amelyben a szerzők azt fejtegetik: az EU alapító államában, a koronavírus sújtotta Olaszországban nap mint nap újabb ezrek fordítanak hátat az EU-nak és teszik fel a kérdést: lényegében mi haszna is van az uniós tagságnak? A cikk emlékeztet rá, hogy már régen nem „csupán” az egészségügyi eszközök hiányáról van szó: Róma még szerény becslések szerint is a nemzeti összterméke, a GDP hatszázalékos zuhanásával számolhat az év végére, mindezt pedig csak tetézi, hogy az olaszok gyakorlatilag finanszírozhatatlan, a GDP 135 százalékára rúgó államadóssággal futottak neki a járványnak. Nem csoda tehát, hogy Giuseppe Conte miniszterelnök volt az, aki az uniós állam- és kormányfők március végi csúcstalálkozóján virtuálisan ütötte az asztalt, több gazdasági és politikai szolidaritást követelve az uniótól. Azóta olasz lapokban megjelent cikkeiben küldte melegebb éghajlatra az uniós bizottság szerinte méltatlan válságkezelési elképzeléseit.
A vita e sorok írásakor is javában zajlott, amikor is az Eurócsoport – az eurózóna országainak gazdasági és pénzügyminiszterei – tartottak maratoni videókonferenciát, hogy mindenki számára elfogadható gazdasági mentőcsomaggal álljanak elő. A már említett, március végi EU-csúcson a brüsszeli vezetés e testületet bízta meg azzal, hogy két héten belül legyen kész a csomag – a járványhelyzetben viszonylag tágnak számító időkeret pedig önmagában is sok kritikát kapott.
Fotó: MTI/EPA/Ciro Fusco
Olaszország már hétfő este újra a koronakötvények mellett szállt harcba. Conte – visszhangozva a másik óriási bajban lévő állam, Spanyolország igényeit – kijelentette: az európai stabilitási mechanizmus önmagában alkalmatlan a negatív gazdasági hatások kezelésére, így csak a kötvénykibocsátást tartja elfogadhatónak. Ezt viszont szinte az olasz kormányfővel párhuzamosan Angela Merkel kancellár nevezte kizártnak. Berlin (Hágához és Bécshez hasonlóan) nem bízik a déli államok gazdasági fegyelmében, így semmi esetre sem akar közös adósságtörlesztést. Az egészségügyi válsághelyzet dacára a kommunikáció a déli és északi államok között olyannyira eldurvult az utóbbi hetekben, hogy a holland pénzügyminiszter ki is mondta: nem mutatnak elég empátiát a déli országok felé.
