Brüsszelben és valamennyi európai fővárosban felborzolta a kedélyeket az unióbarát gazdasági lap, a Financial Times minap megjelent cikke, amelyben a szerzők azt fejtegetik: az EU alapító államában, a koronavírus sújtotta Olaszországban nap mint nap újabb ezrek fordítanak hátat az EU-nak és teszik fel a kérdést: lényegében mi haszna is van az uniós tagságnak? A cikk emlékeztet rá, hogy már régen nem „csupán” az egészségügyi eszközök hiányáról van szó: Róma még szerény becslések szerint is a nemzeti összterméke, a GDP hatszázalékos zuhanásával számolhat az év végére, mindezt pedig csak tetézi, hogy az olaszok gyakorlatilag finanszírozhatatlan, a GDP 135 százalékára rúgó államadóssággal futottak neki a járványnak. Nem csoda tehát, hogy Giuseppe Conte miniszterelnök volt az, aki az uniós állam- és kormányfők március végi csúcstalálkozóján virtuálisan ütötte az asztalt, több gazdasági és politikai szolidaritást követelve az uniótól. Azóta olasz lapokban megjelent cikkeiben küldte melegebb éghajlatra az uniós bizottság szerinte méltatlan válságkezelési elképzeléseit.
Josep Borrell szerint nem antiszemita, aki bírálja a zsidó kormányt
Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint „jogunk van kritizálni zsidókat anélkül, hogy emiatt antiszemitizmussal vádolnának”.