– Meglepte önt a választások elhalasztása?
– Nem annyira. Örülök, hogy hamarosan megtartjuk a választásokat, ha nem is májusban, de néhány héttel később. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Andrzej Duda elnök hivatali ideje augusztus 6-án lejár, így addig meg kell választani az utódját. A legutóbbi felmérések Duda háromötödös többségét mutatják: valószínű, hogy régi-új elnököt köszönthetünk majd. Sikerült továbbá pontot tennünk egy komoly politikai válság végére – a kormány a helyén maradt, a többséget nem veszítettük el. Pár napja még annak lehetőségéről esett szó, hogy a jobboldal tábora szétszakad, és Jarosław Gowin vagy miniszterelnök lesz Mateusz Morawiecki helyett, vagy pedig Elżbieta Witek házelnök asszony helyét foglalja el. Szó volt itt előrehozott választásokról, miegyébről, de aztán kiderült, hogy az autó, amit Jarosław Kaczyński vezet, szépen halad tovább, fürgén és biztonságosan.

Fotó: Reuters
– Jogi szempontból elfogadhatónak tartja a helyzetet, miután több bírálat is érkezett az ügyben?
– Itt, Lengyelországban azt szokás mondani, hogy ahány jogász, annyiféle szakvélemény. Mindenesetre ami a választásokat illeti, azokat a lengyel törvények szerint a mindenkori elnök hivatali idejének lejárta előtt legkésőbb 75-100 nappal kell megtartani. Sajnos ez most nem volt lehetséges a járvány és az azzal összefüggő szervezési gondok miatt. Ezért új választásokat kell kiírni, csak a régi jelöltekkel. A végső döntést ebben a kérdésben a legfelsőbb bíróság hozza meg, természetesen miután kikérte a választási bizottság véleményét, egyszóval minden jogszerűen történik. Az összes jogtudósnak, aki megkérdőjelezi mindezt, azt üzenném, amit ők maguk is hajtogattak néhány nappal ezelőtt: a legfelsőbb bíróság az első számú tekintély. Itt az ideje következetesnek lenni.
– Egyben marad a jobboldali tábor?
– Olyan ez, mint egy kerékpárverseny. Elöl halad a sárga pólós versenyző, egyedül teker, mögötte kilométerekkel lemaradva a többiek. Bizony, volt idő, amikor Małgorzata Kidawa Błońska még láthatta Andrzej Duda hátát: ne felejtsük el, néhány hónappal ezelőtt még mindössze tíz százalékkal maradt le mögötte. Sőt voltak olyan szimulációk, amelyek mindössze 0,1 százalékot adtak Duda győzelmére a második fordulóban, vagyis döntetlent jósoltak. Aztán jött néhány csattanós bukás és döccenő, a „biciklisták” a távolabbi helyekről pedig kezdtek lassan felzárkózni, de az ellenzék ennek ellenére még mindig mélyen megosztott. Az ellenjelöltek tulajdonképpen egymással harcolnak azért, ki legyen az első az ellenzéki térfélen, aki majd csak ezután szállhat szembe a jelenlegi államfővel. Ezért nem akarok álszent lenni, nem mondom, hogy annyira aggódnék. Ez a Polgári Platform és a baloldal kudarca. Úgy látszott, ők lesznek a helyzet kedvezményezettjei, és mégsem így lett. A liberálisok szintúgy veszítettek, a jelöltjük, Robert Biedroń gyengének bizonyult. Ezzel párhuzamosan viszont nagyot ugrott előre a volt újságíró, Szymon Hołownia, aki komoly, akár két számegyű eredményre is számíthat úgy, hogy elsősorban a Platformtól vesz el szavazatokat. Ha pedig nálunk lesznek változások, amit nem tartok valószínűnek, azok majd csak hónapokkal később mehetnek végbe, és csak akkor, ha rosszra fordul a gazdasági helyzet. Erre sajnos, mivel Lengyelország is egy összefüggő gazdasági rendszer része, van esély.