Kárpátaljáról ered az összmagyar akció

Hiába telt el már száz év, a Trianon szó hallatán fájdalom és keserűség tölti el a kárpátaljai magyar ember szívét, ugyanakkor ezzel együtt a büszke magyarságtudat is a felszínre tör. A koronavírus-járvány a legnehezebb sorsú külhoni magyar közösség számára is megakadályozta, hogy élő rendezvényeken emlékezzen a száz évvel ezelőtti sorsfordító elszakítottságra, de még ebben a helyzetben is kiváló kezdeményezéssel rukkolt elő az egyik itteni civil szervezet.

A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésére nagyszabású, összmagyar akció vette kezdetét, amelyet a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára időzítettek. A cél, hogy június 4-én 20.20-kor minél többen gyújtsák meg az összetartozás tüzét. Lapzártánkig 57 országból 1750 településen 3600 tűzrakóhelyet regisztráltak a direkt erre a célra létrehozott honlapon: Gyujtsukmeg.ma.

Popovics Pál, a cserkészszövetség elnöke (képünkön) a Magyar Nemzet érdeklődésére elmondta, már több hasonló kezdeményezésük volt. Például 1996-ban a millecentenárium alkalmából máglyagyújtási akciót szerveztek a Kárpátok gerincére, a valamikori ezeréves határra. – Akkor és most is az együvé tartozás érzésének erősítése a célunk. Idén a koronavírus miatt lelassult az élet, a nagyszabású, csoportos rendezvények nem tarthatók meg. Innen jött az ötlet, amely mindentől függetlenül minden magyart érint, illetve összeköt. Még véletlenül sem szerettünk volna kirekesztő, megosztó kezdeményezést, a lényeg az összefogás, az összetartozás érzésének erősítése, ami úgy tűnik, sikerült, hiszen mindenkinek tetszett az ötlet, amint az inter­aktív térképünkön is látszik: rengeteg lángnyelvpiktogram jelent meg, ezerszámra csatlakoztak – mondja a Munkácson élő és informatikatanárként dolgozó Popovics Pál.

A cserkészek vezetője azt szeretné, ha június 4-én, budapesti idő szerint 20.20-kor minél többen meggyújtanák összetartozásunk tüzét, és elmondanának közösen egy imát, elénekelnék a Himnuszt és kötetlenül beszélgetnének, énekelnének. Aki szeretné, készíthet fotókat, videót a tűzgyújtáskor, megfogalmazhatja pár mondatban a gondolatait és feltöltheti azt a weboldalra. Popovics Pál reméli, egy digitális kiadvány is készül az összegyűjtött anyagokból.

A kezdeményezés logójában szereplő három számról Popovics Pál elmondta, hogy az három eseményre utal. – Szent István király ezeresztendős keresztény államiságát a Kárpát-medencében pont száz éve zúzta szét a trianoni békediktátum, feldarabolva ezzel Magyarországot. A tíz évvel ezelőtt megszavazott, kettős állampolgárságról szóló törvény azonban lehetőséget adott az elcsatolt területeken élő és szétszóródott magyarok számára, hogy közjogi értelemben újra az anyaország részévé, annak állampolgáraivá válhassanak, vagyis a területi szétszakítottság ellenére újra összetartozhassanak – közölte.

A honfoglalási emlékmű a Vereckei-hágón
Fotó: MTI/Friedmann Endre

– A kárpátaljai magyarság történeté­ben a XX. századot – kis túlzással – a sorozatos újrakezdések évszázadának is nevezhetnénk – ezek már Kosztyó Gyula kárpátaljai magyar történész szavai. – E közösség ugyanis a lezajlott geopolitikai eseményeknek szinte minden esetben vétlen elszenvedője volt. Főleg amiatt, mert 1919–1920-ban, 1944-ben, utána pedig a Szovjet­unió szétesésekor is minden esetben elveszítette gazdasági erőforrásait, újra és újra kellett szerveződnie, identifikálnia önmagát és alkalmazkodni az új, megváltozott erőviszonyokhoz. Mindebben a „trianoni trauma” pusztán csak az első állomást jelentette – értékeli a helyi magyarság elmúlt évtizedeit a Bereg-vidéken élő kutató.

– Amikor 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, Kárpátalja magyarsága már 13 hónapja idegen fennhatóság alatt élt, kisebbségi helyzetben, szembesülve a fizikai elcsatolásból fakadó új erőviszonyokkal. A határok felállítása, az általános élelmiszer- és közszükségleti cikkek hiánya, a magyar köztisztviselők kiutasítása, a nyílt csehszlovák erőszak a Trianon-ellenes megmozdulásokkal szemben, az önrendelkezés hiánya csak néhány e kedvezőtlen gazdasági és politikai hatások közül, amiket a kárpátaljai magyar közösség 1920 után megélt – sorolja Kosztyó Gyula.

Borús hangulat

Hogy miként gondol a kárpátaljai magyarság ma Trianonra, arra Kosztyó Gyula szerint nehéz válaszolni. – Alapvetően szomorúan, hisz az egy évszázaddal ezelőtti elcsatolás a magyar közösségnek ma is fáj. Ennek ellenére én azt tapasztalom, nem ég igazán lázban a százéves évforduló apropóján, aminek oka, hogy egyszerűen „belefáradt” a XX. század kínkeservesen nyomasztó nehézségeibe. E levertségért több, időben egymást követő esemény a felelős. Főleg az 1944-ben erőszakkal berendezkedő, a nemzeti jelleget kiüresítő fél évszázados szovjet időszak. Bár reménykedésre adott okot Ukrajna függetlensége, különösen a magyar–ukrán kapcsolatok kezdeti megélénkülése, a mindennapok a magyar közösség számára ugyanúgy embert próbálók voltak, mint a többi itt élő nemzetiség számára is: a munkanélküliség, a megtakarítások elvesztése, a hiánygazdaság mindenkit térdre kényszerített. Napjainkban főleg az orosz–ukrán háborús konfliktus, a nyelvi és oktatási törvények nemzeti kisebbségek elleni éle és a munkanélküliség, az elvándorlás felelnek a kárpátaljai magyarság borúsabb hangulatáért – mondta a kutató.