Pálinkagyártó a kínai tőzsde legértékesebb cége

Mao Ce-tung kedvenc röviditalának kilőttek a részvényei.

Lepipálva Kína és – mérlegfőösszege szerint – a világ legnagyobb kereskedelmi pénzintézetét, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bankot (Industrial & Commercial Bank of China, ICBC), egy pálinkagyártó társaság, a Kujcsou Maotaj (Kweichow Moutai) lett mára a sanghaji tőzsdén jegyzett legértékesebb nyilvános kínai társaság. Részvényei értéke a hétfői záróárát tekintve meghaladta az 1800 milliárd jüant (1 jüan=50 forint), míg az ICBC értéke ezen összeg alatt stagnált. A cég részvényárfolyama ebben az évben több mint 20 százalékkal lőtt ki, s azon kevés tőzsdei vállalat közé tartozik, amelyek papírjainak darabonkénti ára meghaladja a 100 jüant. Bár a BBC brit csatorna felhívja a figyelmet, hogy a Kujcsou Maotajnál van értékesebb kínai cég is – például az Alibaba internetes óriáskonglomerátum és a Huawei távközlési társaság –, ám az előbbinek a papírjai nem a kínai tőzsdén forognak, utóbbi pedig magánvállalat.

A gyártó – ahogyan a márkanévből is kiderül – a Kujcsou tartománybeli Maotajban található. A városról elnevezett, erjesztett cirokból párolt s mára számtalan változatban forgalmazott pálinka eredete a Csing dinasztiáig (1644–1912) vezethető vissza; a típust számos kisebb lepárlóban állították elő, de azonos technológiával. Újkori népszerűségét annak köszönheti, hogy a kínai polgárháborúban (1927–1949) Mao Ce-tung (Mao Zedong) népi felszabadító hadserege többek között Maotajban állomásozott, s a helyi párlat az állomány kedvelt italává vált. A kommunisták győzelme után a megalakuló Kínai Népköztársaság egyetlen nagy állami vállalatba fogta össze a helyi manufaktúrákat. A Maotaj így vált magas rangú állami funkcionáriusok és más káderek kedvencévé, majd nemzeti itallá, sőt mára a nemzeti büszkeség és hazafiság egyik szimbólumává – különösen az Amerikával folytatott kereskedelmi háború közepette. A modern, részben állami tulajdonú, részben tőzsdén jegyzett céget 1999-ben hozták létre, azóta a világ legértékesebb nyilvános italvállalatává vált, három évvel ezelőtt még a brit Diageót is lekörözte.

Noha Kína legelismertebb italmárkájáról van szó, külföldön eddig kevesen ismerték a Maotajt. Hazájában luxuscikknek számít, amelyet ma is elsősorban reprezentáló vezető politikusok és üzletemberek fogyasztanak. Az ital alkoholtartalma 35 és 60 százalék között váltakozik. Italszakértők szerint a Maotajjal való poharazgatás elengedhetetlen része a kínai üzleti kultúrának, s elősegíti a bizalomépítést, valamint barátságok kötését is. A gyártó üzleti helyzete biztos alapokon nyugszik, fejlődése, nyereségtermelő képessége fenntartható. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Kínában nő a vásárlóerő, másrészt pedig annak, hogy a Kujcsou Maotaj nem kocsmai vagy átlagos éttermi ital, hanem – magas ára (900 jüant is elkérhetnek egy palackért) és korlátozott gyártási mennyisége miatt – státusszimbólum, s inkább otthon vagy zárt körű rendezvényeken fogyasztják.

A céget elkerülte a koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági visszaesés. Presztízsét egyébként annak is köszönheti, hogy Mao Ce-tung kínai vezető kedvenc röviditala volt, s büszkén szolgálta fel az 1972-ben Kínába látogató Richard Nixon amerikai elnöknek. 1974-ben pedig Henry Kissinger amerikai külügyminiszter így áradozott Teng Hsziao-pingnek (Deng Xiaoping), Mao későbbi utódjának: – Azt hiszem, ha elég Maotajt iszunk, bármit meg tudunk oldani.