Hidegháborús időkben különösen népszerű katonai gyakorlat a légtérsértés, hiszen míg az akció kellően provokatív, viszonylag kevés eséllyel fajul tettlegességig. Közben a szembenállás egyfajta indikátorának is tekinthető: minél többször manővereznek egymás légterében a szemben álló felek, annál inkább kibékíthetetlen a viszály, s nagyobb az esély egy valós konfliktusra.
Hűen jelzik Kína és Tajvan romló kapcsolatát az elmúlt években ismét emelkedő esetszámmal előforduló légtérsértések is. A két ellenséges országot egymástól elválasztó Tajvani-szoros középső vonalán az 1990-es évekig rendszeresen átrepültek kínai katonai repülőgépek, majd a kapcsolatok javulása miatt hosszabb szünet következett. Egészen 2018 áprilisáig nem történt légtérsértés, azóta azonban mintha Peking igyekezne behozni a lemaradást.
Ennek oka, hogy Tajvant a függetlenség- és identitáspárti Caj Ing-ven (képünkön) vezeti, aki bátran fonja egyre szorosabbra kapcsolatait az Egyesült Államokkal. A tajvani elnök ráadásul, újraválasztását követően, szinte azonnal felmondta az 1992-es konszenzust, amely az Egy Kína-elvet tartalmazva ingatag egyensúlyt biztosított a sziget és az annak függetlenségét tagadó Kína között.
Bár hivatalosan Washington az 1970-es évek óta Pekinget ismeri el a kínai nép egyetlen képviselőjeként, vannak diplomáciai kapcsolatai Tajvannal is. Ezeknek az intenzitása nagyban meghatározza a három ország közötti viszonyt, s különösen előtérbe került az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi rivalizálás kiéleződése miatt. Nem meglepő, hogy tegnap reggel felszállási parancsot kaptak a kínai harci gépek, Tajpejre látogatott ugyanis Alex Azar amerikai egészségügyi miniszter – márpedig ilyen magas beosztású washingtoni politikus legutóbb 1979-ben, a hivatalos kapcsolatok megszakításakor utazott a renegát szigetállamra.
– Félreérthetetlen válasz volt ez Alex Azar amerikai egészségügyi miniszter látogatására. De Kína üzent a sziget vezetőinek is, akik együttműködnek az Egyesült Államokkal Kína bekerítésében – fogalmazott a Kínai Kommunista Párt kiadványa, a Global Times. Fenyegető hangvételű publicisztikájában a hírportál fontos fogalmat említ meg, a bekerítés ugyanis Washington valós Kína-stratégiája. A Szovjetunióval szemben vívott hidegháborúban már alkalmazott politika lényege, hogy az Egyesült Államok mind katonai, mind gazdasági szinten igyekszik izolálni ellenségét. Kína elkerítését támogatják például a Közép-Ázsiában, Japánban, Dél-Koreában, illetve a dél-kelet-ázsiai térségben létesített amerikai katonai támaszpontok, illetve az Egyesült Államok haditengerészetének megerősített jelenlétével a Csendes-óceánon. De ide sorolható a kínai termékekre kivetett importvámok megemelése, illetve a pekingi hátszelet élvező távközlési, informatikai vállalatok kiszorítása is az amerikai és a szövetségesek piacáról. Stratégiailag kiemelt pozíciója miatt Washington számára fontos szerep jut Tajvannak is, hiszen a szigetről nemcsak a pár száz kilométerre fekvő Kína, de az ázsiai ország külkereskedelmének oroszlánrészét lebonyolító Dél-kínai-tenger is könnyen elérhető.