– Miután kitöröltem a vért a szememből, próbáltam felmérni az elpusztult lakás állapotát. A sárga bejárati ajtó az ebédlőasztal tetején volt – idézte fel a The New York Times bejrúti tudósítója a fővárosban történt pokoli robbanás erejét. Vivian Yee otthon volt, miután a libanoni fővárosban vélhetően egy petárdaraktár robbant fel.
A detonációban megsérült tudósító a helyiek rátermettségét és emberiességét méltatja tudósításában. Mint írja, a libanoni polgárok hozzászoktak az efféle katasztrófákhoz és példátlan összeszedettséggel segítették a bajba jutottakat, különösen az idegeneken. – Egy motoros meglátta a véres arcomat és mondta, hogy ugorjak fel – emlékezik vissza cikkében a riporter, aki betört üvegeken, kidőlt ajtókon át lépkedve jutott ki az utcára. Az idegen elvitte a közeli kórházig, ahol hatalmas volt a káosz.
– Az idősebb páciensek kábán ültek az utcán kerekesszékekben, infúzióra kötve. Egy nő feküdt az elpusztult sürgősségi szoba előtt, az egész teste vörös volt, alig mozgott – folytatta a tudósító.
Ekkor valaki odalépett az újságíróhoz, leültette a földre és elkezdte letisztítani az arcáról a vért. Csatlakozott hozzájuk a The New York Times tudósítója, az emberek a helyi töményitallal, arakkal tisztították ki a sebeket.
Közben a Twitteren is sorra bukkannak fel a robbanást, illetve az azt követő állapotokat megörökítő videók.
Ebben a Tweetben egy esküvői fotózást szakít meg a detonáció, a felkavaró képsorokon jól látszik a lökéshullám ereje.
A videó egy bejárónő hősiességét örökíti meg, aki a robbanáskor a saját épségét kockáztatva egy kislányt ment meg.
A robbanás pillanata, négy kameraszögből.
Bejrút utcái a katasztrófa után.
