Bojko Boriszov pénteken jelentette be, hogy hajlandó lemondani a miniszterelnöki posztról, amennyiben a parlament elfogadja javaslatát egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására. A tervezett referendum – amelyet Boriszov az állam újraindításának nevezett – egyebek közt a jelenleg 240 tagot számláló parlamentet 120 tagúra csökkentené, s magába foglalja az igazságszolgáltatás reformját is. Ahhoz, hogy Boriszov javaslatát elfogadják, a parlamenti képviselők kétharmadának támogatására van szükség, ami egyelőre nem látszik biztosítottnak, mert a kormánykoalíció a független képviselőkkel együtt összesen 125 szavazatra számíthat. A nemzetgyűlést legkorábban novemberben lehetne összehívni, Boriszov így biztosítaná, hogy a márciusban sorra kerülő parlamenti választásokig a kormány kezében maradjon az irányítás. A kabinet lemondása esetén ugyanis előre hozott választásokra kerülne sor, addig pedig Rumen Radev baloldali államfő nevezne ki neki engedelmeskedő ügyvivő kormányt.
Kormányoldali politikai elemzők szerint javaslatával Boriszov visszavette a kezdeményezést politikai ellenfeleitől, mások szerint zseniális blöffről van szó, mert időt nyer, és ha a parlament mégsem szavazná meg az ötletét, az ellenzékre háríthatná a felelősséget, s arra hivatkozhatna: mindent megpróbált a belpolitikai válság megoldása érdekében. A legnagyobb ellenzéki párt elutasította a kormány javaslatát. – Ez a parlament megfáradt. A legalacsonyabb intézményi bizalommal rendelkezik. Nincs hatalma komoly reformok végrehajtására – közölte Kornelia Ninova, a Bolgár Szocialista Párt elnöke. Rumen Radev pedig azzal érvelt, hogy az ő joga a nemzetgyűlés összehívása, nem a miniszterelnöké. Az államfő továbbra is a kormány lemondását és előre hozott parlamenti választásokat követel.
A már közel negyven napja tüntető fiatalok sem fogadták el Boriszov programját, s azt ígérték, mindaddig folytatják akcióikat, amíg a kormány és a főügyész lemondására vonatkozó követelésük nem teljesül. A 2014 óta hatalmon lévő Boriszov lemondását hónapok óta követelik utcai megmozdulásokon. A többnyire fiatal tüntetők a hatalmon lévőket maffiakapcsolattal, a korrupcióval szembeni tétlenséggel, az igazságügyi reform megakadályozásával és a szólásszabadság elnyomásával vádolják. A tüntetések ereje azonban egyre fogy, a három közlekedési csomóponton emelt sátrak sörfesztiválok színhelyévé váltak, ahol ingyen kapják az oligarchák által biztosított márkás italokat. Már többször volt verekedés, a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a tüntetők valódi célja nem annyira politikai célkitűzéseik teljesülése, hanem a Boriszov-kormány megdöntése, előre hozott választások kiírása, Radev hatalomra juttatása. Erre játszanak rá a rendszerváltás oligarchái is, akik az esetleges kormányváltástól remélik az ellenük folyó büntetőeljárások megszüntetését.
