Párizsban tárgyalt kedden Chris Philp menekültügyekért felelős brit államtitkár-helyettes, miközben Nagy-Britannia és Franciaország között egyre nagyobb a feszültség a La Manche csatornán átkelő migránsok növekvő száma miatt. Kedd reggel ismét a csónakokban érkező – a források szerint főként szudáni és iráni – bevándorlók fotói köszöntek vissza a brit címlapokról: csak a múlt hét végéig hétszáz, idén pedig már közel négyezer illegális migráns ért partot a brit szigeteken. A növekvő nyomásért London a szerinte szándékosan nem cselekvő franciákra mutogat. Philp még párizsi egyeztetését megelőzően is arról beszélt: jogi szempontból sem érti a problémát, ugyanis Franciaország biztonságos országnak minősül, tehát a menedékkérők már ott kérhetnének nemzetközi védelmet. A londoni miniszterek tetszését az sem nyeri el, hogy francia kollégáik a közelmúltban többször jelezték: nem elég, ha a britek a saját partvonalukat védik, a franciák megnövekedett költségeinek fedezésében is segíteniük kellene. E sorok írásakor még arról sem volt egyetértés, hogy ismét a dzsungelként becézett egykori Calais-i sátortáborban gyülekeznek-e a bevándorlók. A brit sajtó kedden mindenesetre tényként adta hírül, hogy a francia kikötőváros boltjaiból a bevándorlók kapkodták el a mentőmellényeket.
Boris Johnson szerint megoldás lehet a problémára, ha a britek és a franciák közösen csökkentik a La Manche csatornára nehezedő nyomást, a szigetország pedig a dublini rendszernél, az uniós menekültügyi szabályoknál szigorúbb jogi keretet fektet majd le. – Sok esetben az érkezésüket követően nehéz kitoloncolni embereket. Még akkor is, ha illegálisan vannak itt – nyilatkozta hétfőn a konzervatív brit kormányfő, utalva arra, hogy a dublini szabályozás tág, kilenc hónapos időkeretet határoz meg arra, hogy a menedékkérő a valóban érte felelős tagállamoz kerüljön. (Nagy-Britannia hivatalosan már nem tagja az Európai Uniónak, de a brexitet követő átmeneti időszak végéig alkalmazza a szóban forgó menekültügyi szabályokat. London 2016-ban, a dublini rendszer reformjára vonatkozó EU-s döntéskor élt a távolmaradási, úgynevezett opt-out jogával – a szerk.)
