Libanont egykor a Közel-Kelet Svájcaként emlegették, a hasonlat azonban napjainkra gyakorlatilag teljesen értelmezhetetlenné vált. A hosszú ideig tartó francia befolyás és több évtizedes megszállás miatt kifejezetten nyugatias életmóddal és viszonylagos jóléttel dicsekedő közel-keleti ország ugyanis a megszámlálhatatlan politikai és felekezeti milícia közt 1975-ben kitört polgárháború óta nem találja a kiutat a káoszból.
Ennek elsősorban az az oka, hogy a felekezetek közti hatalommegosztáson alapuló politikai rendbe eleve kódolva van a működésképtelenség, az állam minden szegletébe behatoló korrupció pedig 2019-re olyannyira elfajult, hogy az ország pénzügyi rendszere gyakorlatilag összeomlott. Az államberendezkedés egyébként rendkívül aprólékosan szabályozott a keresztények és a muszlimok közötti hatalommegosztás tekintetében, ennek oka pedig a két vallás egymással szembeni bizalmatlansága. A mesterséges egyensúly fenntartását szigorú szabályok rögzítik: 1991 óta az ország alkotmánya megköveteli, hogy az államelnöki tisztséget maronita keresztény, a miniszterelnöki posztot szunnita muszlim töltse be, míg a parlament elnökének székébe rendszerint síita muszlim ülhet.
A politikai káosz odáig fajult, hogy az ország vezetése idén márciusban csődöt jelentett, miután nem tudta fizetni az adósságát – ebben az egyébként is feszült helyzetben tört ki aztán a koronavírus-járvány. Elemzők szerint egyébként a kedd este történt katasztrofális robbanás szoros összefüggésben van az elképesztő méretű korrupcióval és működésképtelenséggel. A brüsszeli Politico tegnap azt írta: az elmúlt napokban egyre több brüsszeli tisztviselő fejében fogalmazódott meg a gondolat: Libanon kilátástalan helyzete újabb migrációs problémákat vethet fel az Európai Unió számára.
Hivatalosan több mint egymillió szíriai menekült él a mintegy öt és fél milliós országban, de a valóságban ez a szám jóval nagyobb lehet, hiszen az arab tavasz 2011-es kezdete óta a környező országokból számos menedékkérő lelt otthonra a viszonylag biztonságosnak mondható Libanonban. Eddig semmi jel nem utal arra, hogy az elkeseredett emberek Európa felé indulnának, de számos elemző emlékeztet: a bejrúti robbanás következtében háromszázezer ember vált földönfutóvá.