A Muzulmán Külügyminiszterek Tizenkilencedik Konferenciáján, 1990. augusztus 5-én írta alá az Iszlám Konferencia Szervezetének 45 tagállama a kairói nyilatkozatot, Emberi Jogok az Iszlámban címmel. A dokumentumot egyfajta válaszként hozták létre az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, melynek egyes pontjaival a muszlim országok nem tudtak egyetérteni, így annak teljes adaptálása nem is jöhetett szóba – olvasható a v4na.com-on.
A muzulmán országok részéről a kairói deklaráció elfogadása egyfajta reakció volt a nyugati elvárásokra, melynek segítségével összhangba hozták saját, a saríán alapuló világszemléletükkel az ENSZ által kiadott, nyugati felfogású emberi jogi nyilatkozatot. Ezzel elismerték az emberi jogok védelmének fontosságát, ugyanakkor a nyilatkozatban egyértelművé teszik, hogy az „ebben a dokumentumban kikötött összes jog és szabadság a saría alá tartozik”, valamint, hogy a „saría nyújtja e nyilatkozat minden paragrafusának magyarázatához vagy értelmezéséhez a forrást”.
Az első paragrafusban a dokumentum kimondja, hogy „az alapvető emberi méltóság, valamint az alapvető kötelességek s felelősségek szempontjából minden ember egyenlő, minden megkülönböztetés nélkül, tekintet nélkül fajra, színre, nyelvre, hitre, vallásra, társadalmi állásra, vagy bármi másra.” Hozzáteszik ugyanakkor, hogy „az igaz vallás garantálja ennek a méltóságnak a növelését”, és azt is, hogy „senki sem áll a többi fölött, hacsak nem jámborsága és jótettei következtében”. A saría szerint azonban az egyetlen igaz vallás létezik, ahogy a muszlim hitvallás is mondja: „Nincs más istenség az egy igaz Istenen kívül, és Mohamed az Ő prófétája”. Az emberi jogi nyilatkozatnak már az elején azt írják, hogy minden emberi élőlény Allah alárendeltje.
A dokumentum szövegében végig megfigyelhető, hogy az emberi jogokat – melyek az ENSZ emberi jogi nyilatkozatában is nevesítve vannak – az iszlám törvénynek rendelik alá.
Az erőszakot illetően a dokumentum úgy fogalmaz, hogy a testi épséget biztosítani kell mindenki számára, és ez az állam dolga, és „tilos elvenni az emberi életet, kivéve a saríában előírt okok esetén”.