Reform nélkül a bejrúti robbanás után sincs segély Libanonnak

Emmanuel Macron francia elnök már másodszorra látogatott Libanonba az augusztus elején történt bejrúti robbanás óta. Az államfő hétfő este érkezett a libanoni fővárosba, és azonnal kemény hangú üzenetben arra szólította fel az újonnan kinevezett Musztafa Adib miniszterelnököt, hogy alakítsa meg kormányát, ezzel megindítva a helyreállítási folyamatokat.

Macron elnök cédrust ültet a főváros közelében. Nagy ára van a régi gyarmattartó szeretetének Fotó: Reuters

– A bejrúti kikötőben történt robbanás helyszínét a folyamatos takarítás ellenére is üvegek, összedőlt épületek törmelékei, valamint temérdek szemét borítja.

Az utak gyakorlatilag járhatatlanok, a lakóházak lakhatatlanok – nyilatkozta lapunknak Bejrútból Jacques Matta, egy Libanonban működő segélyszervezet tagja.

Elmondása szerint rengeteg munka van még hátra, hiszen a még lakható, de sérült épületeket fel kell készíteni a télre, továbbá azon állampolgárok elhelyezését is meg kell oldani, akik elveszítették otthonaikat. – Nehézséget jelent, és az újjáépítési folyamatok lassulását okozza, hogy minden lakóépület esetében egyesével kell felmérni az állapotokat, továbbá a javítások megtervezése is ennek megfelelő tempóban történik. Mindehhez azonban nemcsak elegendő számú szakember, hanem pénzügyi forrás is szükséges. A munkálatokban számos orvos, mérnök és egyéb önkéntes munkás vesz részt, akik elsősegély-ellátást nyújtanak, valamint az élelmiszer-szállításért felelnek – sorolta a kihívásokat.

Francia nyomás

Hogy mikor juthat forrásokhoz a gazdasági problémákkal küzdő Libanon? Látogatásán Emmanuel Macron a reformok októberig való elindulásához kötötte a nemzetközi segélyek folyósítását. A francia elnök úgy vélekedett, a reformok fél-egy éven belül választásokhoz vezethetnek, amelyek új politikai valóságot eredményezhetnek, ha a nép is úgy szeretné. Macron a több mint 180 életet követelő augusztusi robbanás óta másodjára jár az országban.

– A francia-libanoni kapcsolatok egészen az első világháborúig vezethetők vissza, amikor a közel-keleti állam francia mandátumterület lett.

Ezt követően a két ország kapcsolatai megromlottak, majd az 1943-ban történt függetlenedés után javultak. A szoros kapcsolatok a mai napig tartanak, többek közt ennek köszönhető a jelenlegi erős francia jelenlét az arab országban – magyarázta lapunknak Elias Dahrouge a libanoni-francia kapcsolatok hátterét. A Corvinus Egyetem libanoni-magyar származású PhD-hallgatója szerint a másik ok, amiért a francia kormány figyelme egyre inkább Libanonra terelődik az, hogy a térségben jelenlévő hatalmak – nevezetesen Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok – szerepe csökkent, így mondhatni főszereplőként kíván részt venni a libanoni politikában. – Irán a szankciók eredményeképp nem tudja kellőképpen érvényesíteni befolyását, a szaúdiak kevésbé szándékoznak részei lenni a libanoni ügyeknek, az Egyesült Államok pedig Donald Trump elnöksége alatt vonult vissza a térségből – emlékeztetett.

Üvegek, törmelék és szemét borítja a kikötőt
Fotó: Reuters

Fejcsere

A robbanás nem maradt politikai következmények nélkül, a tragédiát követően az előző miniszterelnök, Hasszán Diáb bejelentette lemondását, helyére a politikusok egyetlen jelöltet, Musztafa Adíbot javasoltak, aki 2013 óta töltötte be Libanon berlini nagyköveti posztját. Az új kormányfő augusztus 31-én kezdte meg mandátumát, egy nappal az Emmanuel Macron által megszabott határidő előtt. – Musztafa Adíb az iszlám szunnita ágát képviseli, politikailag független, azonban jó kapcsolatokat ápol a többnyire vallási alapon szerveződő pártok politikusaival.

Franciaországi tanulmányainak és diplomáciai munkájának köszönhetően szintén kedvező kapcsolatokat épített ki az európai elittel, többek közt Macron köreivel is. A korábbiakban nem vett részt Libanon belpolitikai ügyeiben

– ismertette az új kormányfő eddigi munkáját Elias Dahrouge.

Macron elnök cédrust ültet a főváros közelében. Nagy ára van a régi gyarmattartó szeretetének
Fotó: Reuters

Van kiút?

A szakértő véleménye szerint a libanoni helyzet meglehetősen összetett: az országot gazdasági és pénzügyi válság sújtja, a politikai instabilitás és együttműködés miatt az intézmények nem tudnak megfelelően működni, amin a koronavírus-helyzet, valamint a bejrúti robbanás még inkább rontott. Úgy vélte, ahhoz, hogy az új kormány működőképes legyen, és Libanon ki tudjon lábalni a válságból, elsősorban a helyi politikai elit, azaz a pártok vezetőinek együttműködése szükséges.

A folyamatos tüntetések mindenesetre nem arról árulkodnak, hogy a polgárok abban bíznának, a kormánycsere egy csapásra megoldja a gondokat.

Elias Dahrouge szerint a megfelelő kormány kialakítása mellett szükséges lenne a korábban megkezdett tárgyalások folytatása a Nemzetközi Valutaalappal, amelynek következményeként más államoktól is érkezhetne támogatás – többek közt pénzügyi – Libanonba. – A hiperinfláció megállítása azért is lenne különösen fontos, mert ezzel az ország gazdasági helyreállítása is megindulhatna. Libanon a helyi fogyasztás nagyjából nyolcvan százalékát fedezi importból, így ehhez is külső segítségre van szükség. Ez a forgatókönyv azonban csak akkor lenne működőképes, ha az ország politikai helyzete valamelyest stabilizálódna, és az új reformok eredményesek lennének – összegzett a szakember.