Vlagyimir Iljics Lenin – orosz forradalmár, a világ első szocialista államának a létrehozója 53 éves korában, 1924 januárjában hunyta le örökre a szemét. Hat nappal később a kommunista vezér bebalzsamozott testét egy erre a célra felépített mauzóleum üvegfedelű koporsójában helyezték el a Vörös tér kiemelt helyén. Azóta is ott fekszik.
Az Oroszországi Építészek Szövetsége szeptember 11-én nyilvános pályázatot hirdetett: a résztvevőknek új funkciókat kellett kitalálnia Lenin mauzóleuma számára. – Az októberi szocialista forradalom vezérének, V. I. Leninnek a vörös téri mauzóleumban történő elhelyezése annak az országnak a szívében, amely felismerte a történelmi hibáit (…), az orosz ortodox hagyomány és a vezér végső akaratának a megsértését jelenti – állt a pályázat leírásában.

Néhány nap után azonban a szervezők visszakoztak, és a pályázati kiírás eltörléséről döntöttek. A szövetség vezetője, Nyikolaj Sumakov szerint életveszélyes fenyegetéseket kaptak, és „túl sok lett a negatív érzelem” az ügy körül. Az orosz Kommunista Párt – az ország második legnagyobb pártja – büntetőeljárással is megfenyegette a szervezőket.
– Az új alkotmány egyik paragrafusa egy egységként tekint a történelmünkre: birodalmi, szovjet és jelenkori. Ez egy bűncselekmény, mert megsérti a történelmi jogfolytonosságot. (…) Senkit sem hagyunk ásni a Vörös téren – mondta a Kommunista Párt vezetője, Gennagyij Zjuganov.
A mauzóleum jelenlegi gránitépülete 1930-ban épült, és az eredeti fából készült építményt váltotta fel. A szovjet időszakban a szocialista államalapító testéről legalább harminc ember gondoskodott: vigyáztak a szarkofágra, a test megfelelő hűtésére és megvilágítására, és őrizték azt a nap minden szakában. Napjainkban Lenint másfél évente „tartják karban” – a szakértők egy speciális oldatba mártják, hogy fenntartsák a test konzervált állapotát.

Lenin testéről 1989 óta folynak heves viták az orosz társadalomban, de az ellentétek valójában már korábban is jelen voltak, ám Lenin a szovjet időszak alatt tabunak számított. Az elmúlt évszázad során többen próbálták megrongálni az épületet és a szarkofágot, sőt történt kísérlet a halott vezér lelövésére is. A mauzóleum körüli ideológiai gondok Nyikita Hruscsov szovjet párttitkár idejében is előjöttek: 1953-ban, Sztálin halála után az ő teste is a mauzóleumba került, az épület feliratát pedig kiegészítették a nevével. Sztálin azonban nem sokáig volt a vörös téri mauzóleum lakója: 1961. október végi estéjén a teret lezárták, a feliratot lecserélték az eredetire, Sztálint pedig a Kreml falánál lévő temetőben temették el.