Egy Y generációs tinédzserből lehet szent

Carlo Acutis odavolt az internetért, de spórolt pénzén nem számítógépes játékokat vett, hanem hálózsákot a hajléktalanoknak, és a helyi katolikus közösségek honlapjait is üzemeltette.

Egy tizenöt éves korában meghalt, hitét az interneten terjesztő olasz fiú lehet a katolikus egyház első úgynevezett Y generációs – azaz nagyjából 1980 és 1995 között született – szentje. Carlo Acutis 2006-ban hunyt el leukémiában, de már korábban is az „internet patronáló szentjeként” tartották számon. Szombaton Assisiben, a Szent Ferenc-bazilikában avatták boldoggá, s így már csak egy lépés választja el a szentté avatástól – ezzel ő lehet a legfiatalabb a sorban. A jótékonysági tevékenységéért széles körben dicsért tinédzsert – aki több csodát is rögzített online, továbbá honlapokat üzemeltetett katolikus szervezetek számára – el is indították ezen az ösvényen, miután a Vatikán hivatalosan is elismerte, hogy a fiú a csodával határos módon megmentette egy másik fiú életét. Az egyház szerint Carlo az égiek segítségével, imáival közreműködött egy súlyos és ritka betegségben szenvedő brazíliai fiú gyógyulásában.

– Carlo az interneten terjesztette az evangéliumot, s azon igyekezett, hogy a lehető legtöbb embert elérje – hangoztatta Agostino Vallini bíboros a boldoggá avatási ceremónián. Ahhoz azonban, hogy Acutis szentté válhasson, a Szentszéknek igazolnia kell a fiú egy második csodatételét is. Ezt a követelményt azonban Ferenc pápa felfüggesztette, mondván, elegendő a korábban előidézett csodák sorozata.

Carlo Acutis 1991-ben született Londonban, olasz szülők gyermekeként. A család nem sokkal később Milánóba költözött, a fiú élete nagy részét ott is töltötte. – Megvolt benne a természetes elrendeltetés a szent dolgok iránt – nyilatkozta édesanyja, Antonia Salzano nemrégiben a Corriere della Sera című olasz lapnak. Teljesen normális kisfiú volt, gyakran viccelődött, és megnevettette osztálytársait és tanárait. Szeretett focizni, videójátékot játszani, ráadásul édesszájú is volt – nem tudott nemet mondani a Nutellára vagy a fagylaltra. El is hízott rendesen, s ekkor döbbent rá, hogy erős önuralomra van szüksége. Ez volt az első komoly csatája a szenvedéllyel szemben, ami megtanította, hogy előbb a kis dolgok legyőzésével kell kezdeni. – Mit ér, ha ezer csatát is nyerünk, de nem tudunk uralkodni saját szenvedélyünkön? – szokta volt mondogatni.

A kanonizálás lépései A szentté avatás folyamata a katolikus egyházban legkorábban a kiválasztott személy halála után öt évvel kezdődhet el. Ettől azonban bizonyos körülmények között a pápa eltekinthet. Ezután megvizsgálják, hogy az illető megfelelő szentségben élte-e le életét. A bizonyítékokat összegyűjtik, s ha az ügyet megfelelőnek találták, a jelöltet Isten szolgájának lehet nevezni. A bizonyítékokat a szentté avatási bizottság elemzi, majd, megfelelőnek találván, felterjeszti a pápának. A szentatya ezek után eldönti, hogy a jelölt ékeskedik-e hősi erényekkel. Ha úgy találja, igen, a kiválasztottat tiszteletre méltónak lehet nevezni. A következő fázis a boldoggá avatás. Ehhez olyan csodát kell megnevezni, amely az elhunyt személy buzgó imádságának tulajdonítható. A csodatételt csak úgy fogadják el, ha annak bizonyítékait igazolják is. Ha megtörtént a boldoggá avatás, a jelöltet áldottnak hívják. A végső lépés az elhunyt szentté nyilvánítása. Ehhez azonban normál esetben még egy csodát kell igazolni.

A tizenéves Carlo nagy vonzalmat érzett a számítógépek iránt, s autodidakta módon megtanult programozni is – emlékeztet a BBC az édesanya visszaemlékezése alapján. A fiú azonban nem csevegésre és játékra használta a komputert, hanem gondozta a helyi katolikus közösségek honlapjait, és saját maga is létrehozott néhányat. Felismerte a technológia veszélyeit is, erre utalt Ferenc pápa, amikor tavaly szót ejtett a fiúról. – Acutis látta, hogy sok, a többitől különbözni akaró fiatal ember valójában oda jut, ahová a többi: az előttük lévő fejlett elektronikai eszközök kényszerfogyasztóvá és zaklatottá teszik őket – figyelmeztetett a katolikus egyházfő.

A tinédzser jótékonysági munkát is végzett, és a saját pénzével segítette a hátrányos helyzetűeket a környezetében; önkéntes munkát is vállalt egy milánói szükségkonyhán. – Megtakarított pénzéből hálózsákokat vásárolt a hajléktalanoknak, este pedig meleg italt vitt nekik – mesélte édesanyja a Katolikus Hírügynökségnek.