Egy tizenöt éves korában meghalt, hitét az interneten terjesztő olasz fiú lehet a katolikus egyház első úgynevezett Y generációs – azaz nagyjából 1980 és 1995 között született – szentje. Carlo Acutis 2006-ban hunyt el leukémiában, de már korábban is az „internet patronáló szentjeként” tartották számon. Szombaton Assisiben, a Szent Ferenc-bazilikában avatták boldoggá, s így már csak egy lépés választja el a szentté avatástól – ezzel ő lehet a legfiatalabb a sorban. A jótékonysági tevékenységéért széles körben dicsért tinédzsert – aki több csodát is rögzített online, továbbá honlapokat üzemeltetett katolikus szervezetek számára – el is indították ezen az ösvényen, miután a Vatikán hivatalosan is elismerte, hogy a fiú a csodával határos módon megmentette egy másik fiú életét. Az egyház szerint Carlo az égiek segítségével, imáival közreműködött egy súlyos és ritka betegségben szenvedő brazíliai fiú gyógyulásában.
– Carlo az interneten terjesztette az evangéliumot, s azon igyekezett, hogy a lehető legtöbb embert elérje – hangoztatta Agostino Vallini bíboros a boldoggá avatási ceremónián. Ahhoz azonban, hogy Acutis szentté válhasson, a Szentszéknek igazolnia kell a fiú egy második csodatételét is. Ezt a követelményt azonban Ferenc pápa felfüggesztette, mondván, elegendő a korábban előidézett csodák sorozata.
Carlo Acutis 1991-ben született Londonban, olasz szülők gyermekeként. A család nem sokkal később Milánóba költözött, a fiú élete nagy részét ott is töltötte. – Megvolt benne a természetes elrendeltetés a szent dolgok iránt – nyilatkozta édesanyja, Antonia Salzano nemrégiben a Corriere della Sera című olasz lapnak. Teljesen normális kisfiú volt, gyakran viccelődött, és megnevettette osztálytársait és tanárait. Szeretett focizni, videójátékot játszani, ráadásul édesszájú is volt – nem tudott nemet mondani a Nutellára vagy a fagylaltra. El is hízott rendesen, s ekkor döbbent rá, hogy erős önuralomra van szüksége. Ez volt az első komoly csatája a szenvedéllyel szemben, ami megtanította, hogy előbb a kis dolgok legyőzésével kell kezdeni. – Mit ér, ha ezer csatát is nyerünk, de nem tudunk uralkodni saját szenvedélyünkön? – szokta volt mondogatni.