Oroszország és Kína már hátradőlve nézhetik a választást

Oroszország és Kína kérdése talán az egyik legmeghatározóbb külpolitikai témája az amerikai elnökválasztásnak. Az előbbi az orosz beavatkozás vádja miatt az amerikai belpolitikát uralta az elmúlt négy évben – az utóbbi a kereskedelmi háború és a koronavírus-járvány miatt lett kulcsfontosságú. Bár általában a republikánus és a demokrata tábor között markáns nézeteltérések vannak, Oroszország és Kína esetében szinte egyöntetű véleményen vannak a szakértők: függetlenül attól, hogy marad-e hatalmon Donald Trump, vagy ellenfele, Joe Biden győzedelmeskedik, az orosz és a kínai külpolitika változatlan marad. A novemberi 3-i választásról szóló cikksorozatunk második részében Oroszország és Kína szerepéről írunk.

Donald Trump és Vlagyimir Putyin Helsinkiben, 2018. július 16-án. Forrás: Kremlin.ru

Kína – a következő évtized összecsapása

Habár az orosz befolyás Amerikában központi témája volt Trump elnökségének, Kína kérdése sokkal nagyobb fontossággal bír: Kína nemcsak a 2020-as amerikai elnökválasztási kampány kulcsfontosságú témájává vált, de várhatóan a következő évtized külpolitikáját is meghatározhatja majd. Ebben Donald Trumpnak pedig igen nagy szerepet tulajdonítanak.

– Az amerikai elnökválasztási kampányokban alapvetően nem nagyon játszik nagy szerepet a külpolitika – mondta a Magyar Nemzetnek Baranyi Tamás, Észak-Amerika szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese. – Trumpnak azonban két olyan jelentős külpolitikai nézete is van, amely mégis kivételt képez. Az egyik az amerikai közel-keleti csapatkivonás, amelyet az elmúlt évtizedekben szinte mindenki megígért, de Trump szájából ez most mégis hitelesebben hangzik. A másik a Kína-ellenesség, amely most azért válhatott a kampány feltűnő részévé, mert a koronavírus-járvány miatt komolyan érinti az amerikai emberek életét. Ennek ellenére ez a Kína-ellenesség nagyon régi eleme Trump gondolkodásának – nyilatkozott lapunknak Baranyi.

Mindez abból a felismerésből ered, hogy Kína nem az amerikaiak szájíze szerint szocializálódott bele a világkereskedelembe, hogy az elmúlt negyven év globalizációs folyamatának ők voltak a nagy nyertesei. Baranyi Tamás szerint fontos volt a 2008-as világválság tapasztalata is: mindenki válságba került, de a kínaiak sokkal gyorsabban jöttek ki belőle, sőt, tulajdonképpen előztek is. Ami az amerikai döntéshozókat még inkább megijesztette, hogy a koronavírus miatt szintén nagyon gyorsan fog helyreállni a kínai gazdaság, sokkal hamarabb, mint az összes többi ország.

Az Egyesült Államok számára fokozatosan Kína lett a legfőbb vetélytárs, a legveszélyesebb ellenfél. Ez a folyamat nem Trump alatt indult – Kína felemelkedése már az Obama-adminisztrációt is aggasztotta, de Trump volt az, aki a külpolitikája fő elemévé tette a kínai szembenállást. A 2013-ban hatalomra került új kínai vezető, Hszi Csin-ping hatalmának központosítását és a muszlim ujgur kisebbség elleni repressziókat sem nézte jó szemmel az amerikai vezetés, de ehhez jött még hozzá Peking egyre aktívabbá váló geopolitikája, az Egy övezet egy út projekt elindítása, amely szintén Kína külpolitikai ambícióiról árulkodott, Hong Kong beintegrálására tett erőfeszítések és a dél-kínai tengeren zajló szembenállás.

Donald Trump amerikai elnök és Liu He kínai miniszterelnök helyettes aláírja az amerikai–kínai kereskedelmi egyezséget 2020. január 15-én. Fotó: Wikimedia

Donald Trump volt az első amerikai vezető, aki a kínai Tiltott Városban vacsorázhatott Hszi Csin-pinggel 2017 novemberében. A következő évben viszont már kereskedelmi háborút hirdetett Kína ellen: Washington kémkedés vádjával kitiltotta az Egyesült Államokból a legfejlettebb kínai technológiai vállalatokat és egyre magasabb vámtarifákat vezetett be a kínai termékekkel szemben, amire Peking arányosan válaszolt. Az amerikai fogyasztói árak nagyot ugrottak, a helyi mezőgazdasági termelők elvesztették a piacuk egy részét, de Kínának a konfliktus sokkal nagyobb károkat okozott.

– Ahhoz, hogy Trump Kínához tudjon nyúlni, a globalizációnak és az amerikai kapitalizmusnak olyan dogmáit kellett megtörnie, amelyeket korábban senki sem mert. Azóta a Kína-ellenesség abszolút mainstream gondolattá vált a nyugati világban, de Trump elnökségének elején ez nem volt így

– mondta lapunknak Baranyi Tamás. A szakértő szerint így bármelyik jelölt is nyerné meg az elnökválasztást, Oroszországhoz hasonlóan a kínai külpolitikában sem történne nagy változás. Immár felvállalhatóvá váltak a Kína-ellenes lépések a demokraták számára is, így ha Joe Biden kerül hatalomra, változna a stílus, de az alapvető konfrontációs irány nem.