– Az új kirgiz kormányfő, Szadir Zsaparov több éven keresztül börtönben ült, most pedig hirtelen a hatalmi rendszer élén találja magát. Januárban az elnöki pozícióért is indul az előre hozott választásokon. Hogyan történt mindez?
– Tény, hogy az előző államfő, Almazbek Atambajev elnöksége alatt, 2017-ben igencsak igazságtalanul, jogsértésekkel teli bírósági eljárás végén ítélték el. Ugyanakkor amolyan híres disszidensnek sem lehet nevezni – börtönbüntetése három éve alatt a legtöbb ember bőven elfelejtette, hogy ő létezik. Ez nem egy helyi Nelson Mandela sikertörténete. Az világosan látszik, hogy Zsaparovnak jelentős külső támogatása volt: bizonyos politikusok körében és olyan emberek részéről, akiknek sok pénzük van. Zsaparovnak az egyik régióban van támogatása, de országosan kevésbé volt népszerű. Különböző verziók láttak napvilágot – többek között, hogy a befolyásos Mitroimov-klán vagy hogy a 2010-es forradalom után elszökött és azóta Minszkben élő korábbi elnök, Kurmanbek Bakijev áll mögötte. Úgy tűnik, hogy különböző politikai csoportok szemében ő elfogadható közös nevező volt.
– Beszélhetünk-e most teljes hatalomváltásról Kirgizisztánban?
– Ezek nem egészen új, inkább régi-új erők. A kulcsfontosságú szereplők 2013 előtt is fontos pozíciókat töltöttek be. Atambajev elnöksége előtt háttérbe szorultak vagy be is börtönözték őket, és most tértek vissza. Szó sincs például arról, hogy a most lemondott elnök, Szooronbaj Dzsejenbekov ellenfelei lennének. Az ellenzék valóban ott volt az októberi tüntetéseken, és Dzsejenbekov és a parlamentbe jutott kormánypártok ellen tüntettek, csak végül nem ők kerültek hatalomra. Néhányukat meghívták a hatalomba, hogy legyen meg a látszata a fordulatnak, de összességében ez a hatalomváltás másról szólt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!