Nehéz kazah út a függetlenségig

A szokásosnál jóval visszafogottabb ünnepség vár Kazahsztán lakóira, akik december 16–17-én ünneplik a függetlenség kikiáltásának évfordulóját. A járvány idén megakadályozza a legtöbb program megtartását, de a lényeg megmaradt, miszerint Kazahsztán erős regionális hatalommá vált a függetlenséget követően, nagyon megszenvedve a kilencvenes éveket.

Nurszultan városa véletlenül se mondható tipikusnak az országban Fotó: EPA/IGOR KOVALENKO

Kazahsztán járvány idején készül a jövő januárban esedékes parlamenti választásokra, amelyeket a helyzettől függetlenül meg fognak tartani. Az országnak igen fontos, hogy stabilitást tudjon hozni a túlságosan is zűrzavaros, mindenki által saját magának követelt régióba, s ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha nem változtat sokat a 29 éve követett úton. Kazahsztán elvben végigjárhatta volna azt az ösvényt, amelyet a többi regionális állam, amelyek a Szovjetunió szétesése után nem tudtak mit kezdeni hirtelen jött szabadságukkal és mozgásterükkel, így társutasként maradtak Oroszország mellett. Csakhogy az idők megváltoztak, új szereplők jelentek meg a világpolitikában nagyhatalomként, amelyekkel mindenképpen foglalkozni kellett. Közép-Ázsia pedig nem csupán hatalmas, ásványkincsekben gazdag térség, de az összes eurázsiai kereskedőútvonal itt halad keresztül, s a három érdekelt gigász, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok is másként kezelné a régió fejlesztését.

Abban viszont nincs különbség, hogy az öt állam (Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Kirgizisztán) közül a biztonságot és gazdasági fejlődést szavatoló Kazahsztánt tartják a térség kulcsának.

Ez nem is csoda, a régió GDP-jének mintegy hatvan százalékát Kazahsztán adja, s a különböző csoportosulások segítségével igyekszik a térséget versenyképessé tenni, ahogy a fejlesztésben is részt vesz. Ez akár kétoldalú egyeztetések, akár regionális programok keretében valósul meg, vagy nagyobb, külföldi vagy nemzetközi szervezetek támogatásával. Mivel a különböző nagy államoknak különböző nemzetbiztonsági érdekei vannak, Kazahsztán pedig 1991-es függetlensége óta tartja magát a mindenkivel jó viszont kiépíteni igyekvő politikájához, óvatosan kell kiválasztania a támogatni kívánt ügyeket.

Jurta alakú bevásárlóközpont a kazah fővárosban, Nurszultanban. Vidéki városból milliós metropolisz hipermodern épületekkel, aranyozott kupolájú minisztériumokkal, óriási terekkel Fotó: REUTERS/Shamil Zhumatov

A történelmi lépés a recsegő-ropogó Szovjetunió utolsó napjaiban történt, amikor kilenc tagköztársaság és Oroszország is népszavazást tartott, mi legyen a sorsuk, függetlenség, vagy a volt Szovjetunió alapjaira épülő, ideológiamentes, decentralizált állam. Kazahsztánban ez utóbbira szavazott a lakosság, ahogy a többi tag is ezt választotta, de mint azt tudjuk, ez a terv soha nem valósult meg a moszkvai elvetélt puccs eredményeként. A Szovjetunió gyorsuló ütemben esett szét 1991 őszétől. Szinte mindenhol voltak már a nyolcvanas évek közepétől tüntetések, Kazahsztánban az akkori főváros, Alma-Ata tapasztalt nagy arányú, vérbe fojtott megmozdulásokat 1986. december 16-án.

Ezért is adta magát a kazahoknak nevezetes dátum, amikor egymást követően kikiáltották a volt szovjet köztársaságok a függetlenségüket, Kazahsztán az utolsó pillanatig kivárt.

Ez azt eredményezte, hogy Kazahsztán négy nappal Oroszország után hagyta el a Szovjetuniót, így elméletileg ebben az időszakban ő maga volt a megmaradt Szovjetunió egyetlen tagja, ugyanakkor ez egy nagyon bonyolult folyamat, aláírt megegyezésekkel és azok megerősítéseivel, amelyeket nem minden tag írt alá, de utólag kötelező érvényűnek tekintettek.

Nurszultan városa véletlenül se mondható tipikusnak az országban Fotó: EPA/IGOR KOVALENKO

A Szovjetunió hivatalos megszűnése december 25-én történt, a Független Államok Szövetségének létrehozásáról pedig december 21-én írtak alá megállapodást Alma-Atában. Ebben szerepelt az is, hogy a Szovjetunió jogutódja Oroszország, Kazahsztán pedig elindult az önálló fejlődés útján, mindazon anyagi lehetőségek nélkül, amelyeket Moszkva magával vitt a búcsú eredményeképp. Így a válást követően Kazahsztánban összeomlott a hagyományos gépipar, nem volt megfelelő infrastruktúra, és a lakosság mintegy harmada napi két dollárnál kevesebb pénzből élt.

A kilencvenes évek a kazahoknak a nélkülözés évei voltak, a függetlenséget követően folyamatosan zuhant a hazai össztermék, miközben a gazdasági reformok még nem hoztak kézzelfogható eredményeket.

A kétezres évektől kezdve indult fejlődésnek a gazdaság, a GDP 9,6 százalékos növekedésével, s a lendület egészen 2014-ig kitartott, de a lassulás ellenére ma is stabilan erősödik. Jelenleg Kazahsztán a térség legnagyobb gazdasága 160 milliárd dolláros évi GDP-vel. 2019. végén a hazai össztermék bővülése 4,5 százalékot tett ki, ez egy százalékponttal nagyobb, mint amit a Világbank előrejelzett.