Krakkó IV. – A Wawel – Búcsú Krakkótól

Szombat reggelenként olvasható a lapunk online felületén Bayer Zsolt Lengyelországról szóló 20 részes sorozata. Ebben a szerző saját megfogalmazása szerint leírja mindazt, amit tud Lengyelországról, a lengyel históriáról, a lengyelek lelkéről. Nem is azért, hogy nekik segítsen, ők talán nem is szorulnak segítségre. Talán inkább azért, hogy önmagunkat is megsegítse most, a lengyelek példájával.

Megmenekül a Wawel – mert meg kell menekülnie.

Mert Wawel nélkül nincsen Lengyelország. Így hiába támadják a lengyeleket két oldalról a nácik és ikertestvéreik, a kommunisták, hiába árulja el a lengyelséget a fényességes Nyugat, a Wawel túlél mindent.

S itt áll előttünk most, teljes pompájában. Külső falán az 1905-ben elkezdődött felújítási munkálatokat adományaikkal segítő emberek és családok nevei olvashatók. A Címeres kapun belépve, a IV. Ulászló építtette Nyugati bástya tövében áll Tadeus Kosciusko lovas szobra. Az 1794-es lengyel szabadságharc legendás vezére is hitt abban, hogy a lengyelség örök. Akkor is hitt benne, amikor szobrát a nácik ledöntötték – de Kosciusko összenézett az Úrral, és látta az Úr szemében a jövőt.

Kosciusko mellett a Vasa-kapun át jutunk a Wawel belsejébe. Ahol azonnal fölénk tornyosul a Wawel székesegyház...

Lengyel királyok koronázási temploma, és végső nyughelyük helyszíne ez a monumentális épület. S benne megannyi magyar történelmi emlék és emlékezet.

Lépjünk be a székesegyházba, Isten színe elé, a história szentélyébe.

Lépjünk be, és hajtsuk meg fejünket...

Először álljunk meg a várnai csatában 1444-ben meghalt Ulászló lengyel-magyar király síremléke előtt. Murad szultánt kereste a csatában a hős Ulászló, s meg is találta. „Gospodar Murat!” – kiáltott a szultán felé a király, de az urukat védő janicsárok körbe vették a királyt, lovát leszúrták, s a földre zuhanó Ulászló fejét egy Kodzsa Hizir nevű janicsár levágta és lándzsájára tűzte.

Itt nyugszik a hős király, áldja meg az Isten...

A következő szarkofág Lengyelország védőszentjéé, Szent Szaniszlóé.

Merész Boleszláv javaslatára nevezte ki Krakkó püspökévé Szaniszlót II. Sándor pápa. S 1072-ben el is foglalta hivatalát. Ezután csakhamar megromlott a viszony a király és a püspök között, és Szaniszló kiközösítéssel sújtotta királyát. Mire Boleszláv a Szent Mihály templomban megölette a püspököt. Felségárulóként meg is csonkították, kezét lábát levágták. 1088-ban hozták ide, a székesegyházba földi maradványait. Előbb csak a szegények jártak sírjához imádkozni, de végül IV. Ince pápa 1253-ban szentté avatta.

Itt nyugszik a vértanú püspök, áldja meg az Isten...

S megállunk II. Jagelló Ulászló sírjánál is.

1386 és 1434 között volt Lengyelország királya. Uralkodása alatt vált Lengyelország Kelet-Európa vezető hatalmává. Ő a Jagelló-ház megalapítója, az imént emlegetett, Várnánál hősi halált halt Ulászló édesapja, Luxemburgi Zsigmond unokatestvére.

Itt nyugszik a dinasztia-alapító, áldja meg az Isten...

Ezután Nagy Kázmér előtt hajtjuk meg térdünket. Mégis csak ő volt a lengyelek egyik legnagyobb uralkodója, 1333 és 1370 között ült a lengyel trónon. Ő a Piast-dinasztia utolsó tagja, Luxemburgi Zsigmond dédapja, s még megérte a későbbi magyar király és német-római császár születését.

Itt nyugszik az utolsó Piast – áldja meg az Isten...

S következik Hedvig – a mi Hedvigünk... Nagy Lajos magyar király és Bosnyák Erzsébet legkisebb leánya. Hedviget Habsburg Vilmosnak szánták, s négy évesen el is jegyezték vele. De Nagy Lajos király halála után Hedvig örökölte a lengyel trónt, a lengyel rendek pedig elűzték Vilmost, s a 12 éves Hedvig 1386-ban hozzá ment Jagelló Ulászlóhoz. Hedvig végtelen türelemmel végezte a litvánok térítését.

Kijárta a pápánál, hogy Krakkóban teológiai fakultást alapíthasson.

Leánya, Erzsébet Bonifácia szülésébe halt bele. Szentté II. János Pál avatta 1997. június 8-án. Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje.

Itt nyugszik a magyar királyleány és lengyel királynő, áldja meg az Isten.

S itt van a Wawelben az a fekete kereszt, ami elé borulva imádkozott Hedvig, s kérdezte az Urat, hogy mi legyen ővele, mert nem Jagelló Ulászlót szerette. De az Úr leszólt neki, hogy ez az ő sorsa...

S látható a fekete Jézus lábára akasztva egy kengyel. Kara Musztafa kengyele... Sobieski János zsákmányolta a bécsi csatában, és szerelmének, Marysienkának ajándékozta, tőle került a Wawelbe, a bécsi diadal emlékére.

S meg kell álljunk a Szűzanya születésének kápolnájánál is, hogy megnézzük Báthori domborművét.

S innen már lemehetünk a székesegyház kriptájába...

Ahol eláll az ember szava...

Előbb Sikorski tábornok sírjánál mondj el egy imát, vándor.

Utána Sobieski János sírjánál is elmondhatsz egyet.

S ha van még erőd, hát Kosciusko Tádé előtt is imádkozhatsz az Úrhoz.

S akkor Báthori István kriptája előtt végképp összeszorul a torok. S csak a legnagyobb megilletődöttség hangján lehet eldadogni, micsoda megtiszteltetés, hogy ekkora történelem s ilyen személyek előtt állhattál egy-egy pillanatra...

Kifelé menet aztán még fejet hajtunk Öreg Zsigmond és felesége, Szapolyai Borbála nyughelyénél. S innen felmegyünk, s megfürdetjük arcunkat a Visztula felől fújó késő őszi szélben.

S ebben a szélben indulunk utolsó krakkói sétánkra. Megnézzük még a Jagelló Egyetem „Új épületét”, amelynek homlokzatán ott az Anjou címer. Kopernikusz szobra áll az épület előtt a bágyadt napsütésben, a falon pedig ott van Hedvig királynő emléktáblája. Odabent a campuson latin nyelvű márványtábla emlékeztet a XV-XVI. században itt tanult magyar diákokra.

S megnézzük még a Stary Teatr-t, az „Öreg Színházat”. Mégis csak Lengyelország legrégebbi, legfontosabb, legrangosabb színháza lakik a szecessziós épületben. S nézd csak! Éppen Kafka Átváltozása van műsoron...

S felkeressük még Krakkó legrégebbi szállodáját is, mert büszkék lehetünk erre a szállodára is. Az volt a neve egykoron, hogy fogadó a „Magyar Királyhoz”. Egy Knotz Mátyás nevű atyánkfia volt a tulajdonosa ennek a fogadónak, amelyben az összes városba látogató híresség megfordult egykoron. Aztán a XIX. század második felében új tulajdonosa lett a háznak, és Saski Hotel néven üzemelt tovább. De például híres koncertterme, amelyben Liszt Ferenc is fellépett, még sokáig üzemelt.

Szent Márk evangélista templomával búcsúzunk a várostól. S csak azért jöttünk ide legutoljára, mert ennek a templomnak falán van egy dísztelen, egyszerű tábla. S ez van ráírva:

„Magyar testvéreinknek, akik az 1939-45 közötti években menedéket és gondozást nyújtottak a lengyeleknek a számunkra oly nehéz háborús időkben.

Teleki Pál, Antall József, Varga Béla, Baló Zoltán és sok ezer magyar, aki megmarad a lengyel nemzet hű emlékezetében.”

Hát ezért...

És ezt jegyezzétek meg örökre, bennünket gyalázó senkiháziak...