Ahogy kiér az ember a Kanonokok utcájából, rádörren a Wawel és a história.
Úgy kezdődött, hogy valamikor 140 millió évvel ezelőtt, a jura-korban, amikor még dinoszaurusznak becézett sárkányok lakták a földet, létrejött az a mészkő, amely aztán a miocén idején, úgy nagyjából 25 millió éve kiemelkedett a folyó mocsaraiból, hogy domb legyen belőle.
A folyó a Visztula.
A domb a Wawel.
Wawel lengyelül annyit tesz, mint kiemelkedő domb, magaslat.
Egyszóval, mindenféle földtörténeti korok fogtak össze csak azért, hogy legyen Wawel. Mert Wawel nélkül nincsen lengyel történelem, Wawel nélkül nincsen Lengyelország.
S a letűnt korok szörnyetege, egy sárkány ott maradt a Wawel alatti barlangban. Hatalmas sárkány volt, megevett naponta három borjút is, és ha nem kapott jószágot, akkor embert evett. Végül Krak herceg parancsot adott, hogy tömjék ki egy borjú bőrét kénnel, varrják össze, és tegyék a szörnyeteg barlangja elé. S egy varga, bizonyos Skuba elvégezte a munkát, s odatette a kénes borjút a barlang szájához. A sárkány pedig felfalta, a kén pedig égetni kezdte a gyomrát. S addig itta a Visztula hideg vizét, míg el nem pusztult.
Így szól a Wawel legendája.
A história pedig a 10. századig vezet vissza bennünket. Azon időkig, amikor a vislánok éltek ezen a környéken. Az ő vezetőjük volt Piast, egy egyszerű földműves gyermeke. Ő fogta össze a lengyel törzseket, és alapította az első püspökséget.
Piast fia, Miesko, ő a lengyelek Szent Istvánja. Mind lovagjait, mind népét a kereszt alá terelte, s kiterjesztette hatalmát Gdansk és Szilézia felé is. Miesko fia Vitéz Boleslav, aki apja nyomában járt, az ő fia pedig II. Miesko, aki bevégezte ősei munkáját. Vagyis ők, a Piastok teremtették meg az erős és életképes lengyel államot.
S a Piastok alatt vált a Wawel a lengyel államiság szimbólumává.
Vitéz Boleslav erősíttette meg a Wawelt, és az ő idejében épült fel a székesegyház is.
1320. január 20-án koronáztak itt először lengyel királyt, méghozzá Lokietek fejedelmet. S ettől fogva királyi székhely a Wawel, egészen III. Zsigmond uralkodásáig, ő a XVII. század elején Varsóba helyezte át a királyi székhelyet.
Majd jött, zötyögött az a sokszor emlegetett történelem. A Wawel-t többször kifosztották, feldúlták, míg végül 1846-ban osztrák kaszárnyát csináltak belőle az idióta Habsburgok. S kaszárnya volt a Wawel, egészen 1905-ig. Ekkor elkezdték helyre állítani – de a munkálatokat nem tudták befejezni. Ugyanis ismét közbeszólt a rettenetes vénember, a történelem. 1939-ben Lengyelországot egyszerre támadta meg a két szörnyállam s a két egyforma szörnyeteg: Hitler és Sztálin. S amikor a nácik bevonulnak Krakkóba, a Főkormányzóság ura, Hans Frank a Wawelben rendezi be székhelyét. Náci tisztek költöznek a lengyel királyok egykori termeibe. S a bukás közeledtével aláaknázzák a Wawelt ezek a nyomorultak, de szerencsére nem marad idejük felrobbantani.
