Őry Péter: A kétnyelvűségért harcolunk

– Mi azt valljuk, hogy a magyar nyelvet regionális hivatalos nyelvként kell elismerni, és biztosítani kell az egyenrangúságot – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Őry Péter. A felvidéki Pro Civis Polgári Társulás elnökét, Csallóközcsütörtök polgármesterét azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy a szlovákiai országos koronavírus-tesztelés során kiadott igazolásokat fordította le magyar nyelvre és tette közzé a társulás. Őry Péter közölte: ha nem tartanánk évek óta a közbeszédben a nyelvhasználat kérdését, lehet, hogy fel sem merül ma a kétnyelvű tesztelési igazolások kérdése.

Budapest, 2014. november 17. Õry Péter, a felvidéki Magyar Közösség Pártja alelnöke a Nemzetpolitikai Kutatóintézet A szlovákiai helyhatósági választások értékelése címû rendezvényén a fõvárosi Magyarság Házában 2014. november 17-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

– A kétnyelvű igazolás csak egy példája annak a számtalan dokumentumnak, amelyeket az önkormányzatok kiadhatnak, vagy ki kell adniuk a kisebbségek nyelvén is. Hogy is van ez? Sokszor a polgárok részéről nem egyértelmű, mikor melyik eset áll fenn.

– Engedje meg, hogy az alapoktól kezdjem. Szlovákiában két, nyelvhasználatot szabályozó törvény van hatályban: az egyik az államnyelvről, a másik pedig a kisebbségi nyelvek használatáról szól. Amíg az államnyelv használata kötelező az összes közigazgatási szervnél, addig a kisebbségi nyelvhasználati törvény a polgár részére ad lehetőséget, hogy a hivatalhoz az anyanyelvén is forduljon. Ebből fakadóan csupán akkor kellene magyarul is válaszolni, ha azt a polgár külön kéri. A lényeg, hogy a kisebbségi nyelv használata a polgár részére lehetőségként jelenik meg, míg az államnyelv használata kötelező. Mi azt valljuk, hogy a magyar nyelvet regionális hivatalos nyelvként kell elismerni, és biztosítani kell az egyenrangúságot. Nem szeretném a kedves olvasókat szerteágazó elemzésekkel vagy példákkal terhelni, de egyet hadd tegyek meg. Gyakorló polgármester vagyok. Évek óta kétnyelvű adóhatározatokat adunk ki a településen. Amikor a kisebbségi kormánybiztosi hivatal éves jelentéséhez statisztikai adatokat kér, megkérdezi tőlünk, hogy mennyien kértek ilyet. Ha volt a polgár részéről kérelem, jeleznünk kell, hogy mennyi határozatot adtunk ki. Az első kérdésre beírom, hogy nulla, azaz senki nem kérte. A másodikra pedig, hogy kétezer-kilencszáz határozatot adtunk ki kétnyelvű változatban, mert mi ezt automatikusan tesszük. Ez a példa is szemlélteti, hogy a hatályos jogszabály rossz. Más kérdés, hogy sokan a mostani lehetőségeket sem használják ki, mi pedig a Pro Civisben ezen igyekszünk változtatni.

– Készült valamilyen felmérés arról, hogyan és mennyire képesek betartani a törvényben előírtakat az önkormányzatok?

– Személy szerint azt gondolom, hogy a kisebbségi kormánybiztos jelentése nem ad valós képet. Konkrétan az előbb mondtam, hogy nulla kérésre adunk ki közel háromezer határozatot. Egyszerűen rossz a törvény, illetve rossz a jogszabályi filozófia. Nézetem szerint két egyenértékű és egyenrangú nyelvként kellene a többség és számbeli kisebbség nyelvhasználati kérdéseit megközelíteni. Rendelkezünk saját felmérésekkel is, például az önkormányzatok honlapjainak tartalmáról, de külön leveleztünk az állami hivatalok járási szintjei­vel is. Az kevésbé jelenik meg a közbeszédben, hogy a törvény nemcsak az önkormányzati hivatalokra, hanem az állami intézményekre is vonatkozik, és bizony itt már nagyon gyenge a mérhető teljesítmény. Nem beszéltünk még az üzleti szféráról, ahol szintén lenne mit javítani a helyzeten.

– Mit kellene tennie a felvidéki magyaroknak azért, hogy ez a helyzet javuljon?

– Nyilván számos dolgot lehetne tenni. Elsősorban jó lenne élni azzal, ami lehetőségként adott. Minél többször találkozunk valamivel, annál megszokottabbá, automatikusabbá válik. Maradjunk a bevezető példánál: ha nem tartanánk évek óta a közbeszédben a nyelvhasználat kérdését, lehet, hogy fel sem merül ma a kétnyelvű tesztelési igazolások kérdése. Nyilván jó lenne egy teljes jogszabályi módosítás, amely egyenrangúra emeli a két nyelv használatát, de addig is élni kell a mostani lehetőségekkel is a hivatali érintkezésben, de az üzleti szférában is. Örülnék, ha az itteni magyar vagy magyarországi tulajdonosi hátterű vállalkozásoknál is természetes lenne ­például a termékek teljes többnyelvűsége. Mindenkit biztatok, hogy kétnyelvű anyakönyvi dokumentumokat kérjen, szóljon a helyi zöldségesnek, hogy tegye ki a terméke megjelölését magyarul is, és még folytathatnám.

Láthatatlan ingerküszöb

Tíz éve annak, hogy a Pro Civis Polgári Társulás égisze alatt olyan munka vette kezdetét a Felvidéken, amelynek célja a magyar nyelvű hivatali ügyvitel segítése a szlovákiai magyar települések önkormányzatainál. Olyan közegben kezdték meg lerakni az alapjait ennek a tevékenységnek, amelyben évtizedeken át arra szoktatták a polgárokat, hogy a magyar nyelvet használni bár nem tilos, de teljesen felesleges. A társulás évi rendszerességgel önkormányzati szabadegyetemeket szervez, negyedévente lapot ad ki, amelyet eljuttat a legalább húsz százalékban magyarlakta települések önkormányzataihoz. Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke úgy véli, hogy munkájuknak is köszönhetően kialakult az emberekben egy olyan láthatatlan ingerküszöb, amelynek alapján elvárják, hogy legyenek kétnyelvű dokumentumok, tájékoztatók, feliratok, határozatok.