Petrinyát örökre kísérteni fogja a földrengés + galéria

Hatalmas, hét emberéletet követelő földrengés rázta meg tavaly december végén Horvátországot, alig 150 kilométerre a magyar határtól. A természeti csapás sújtotta területre másfél hónappal később lassan kezd visszatérni az élet. A romok, pusztulás és félelem helyett már felcsillan a remény, még egy szobányi konténerházban is bíznak a szebb jövőben. Horvátország ezt a heget örökké viselni fogja, de a gyógyulás már megkezdődött.

2021.01.04. Petrinya Súlyosan rongálódott, bontásra váró épület Petrinyában. A házban lakóknak nem volt már lehetőségük értékeiket megmenteni. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Odabent még az adventi koszorú áll lila színű gyertyáival, melyek jelzik, hogy Gora templomában december 29-én, a katasztrófa napján megállt az idő. Az epicentrumtól alig tíz kilométerre, Sziszek (Sisak) városa is hordozza a földrengés sebeit.

Konténervárosok

A települések közti üres telkeken már több helyen építik a beköltözésre váró konténerházakat, melyeket majd az otthon nélkül maradt családok használhatnak. Sziszek egyik külső területén pedig egy szupermarket és 23 lakásos tömbház mellett néhányan már be is költöztek a mobil épületekbe. A konténerváros sárban úszik: az emelvényekre helyezett konténerlakások, a lakókocsik és a sátrak állnak, melyek elé – beton járólapok híján járda gyanánt – fából készült raklapok vannak elhelyezve. Az emberpróbáló körülmények ellenére az ott lakók és a mobil házakon dolgozó munkások is mosollyal az arcukon, hangos köszönéssel fogadnak minket, és mindenkinek van egy-két jó szava.

– Az első földrengés reggel történt, fél hétkor. Arra keltem, hogy rázza a föld az egész épületet. A következő pedig délután egy órakor volt. Rettegtem attól, hogy egyszer a teraszon ér a földrengés. Ha valaki nem tud megfogni, leesek

– meséli lapunknak Fátima, aki férjével, Rámizzal már egy konténerházban él Sziszeken.

2021.01.04. Sziszek
A sziszeki templomtorony teteje olyan mértékben rongálódott, hogy az bármikor leeshetett volna, így le kellett emelni a hatalmas, fából készült szerkezetet
Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Nemzet

A beszélgetésbe nem sokkal később maga Rámiz is becsatlakozik, elpanaszolja, hogy egy társasházi lakásban éltek a katasztrófa előtt, a lakóépület azonban nagyon rossz állapotba került. Habár a statikusok első vizsgálatakor még biztonságosnak nyilvánították az épületet, idővel mégis arra a megállapításra jutottak, hogy le kell bontani. Fátima és Rámiz remélik, hogy másfél évig lehetőségük lesz a konténerházban lakni, azonban nem tudják biztosan, hogy mennyi ideig lehetnek ott. A szükséges élelmiszereket, főként a tartós élelmiszereket a konténerházak mellett felállított sátorból hozhatják el és a többi mobil épületben lakóval, egy közös konyhát használnak főzésre. A szintén konténerházban kialakított konyhában egy mikrohullámú sütőt, egy nagyobb konyhaszekrényt, műanyag székeket és asztalt, valamint főzéshez szükséges edényeket, tálakat és egyéb eszközöket látunk. Fátima és Rámiz megengedték, hogy benézzünk ideiglenes otthonuk ajtaján is: két ágy, egy szekrény, hűtő és televízió, egy apró fürdőszoba az egész.

Fátima és Rámiz a szerény konténerlakás ellenére is boldognak tűnnek, és igyekeznek a jóra gondolni, nem arra, hogy gyakorlatilag egy élet munkája veszett oda.

Magyarország segít

A bajbajutottak nagy segítségére van, hogy az elmúlt több mint egy hónapban folyamatosan érkeznek az adományok és felajánlások szerte Horvátországból, továbbá az európai országokból, köztük Magyarországról is. Lapunk is a Szombathelyi Egyházmegyei Karitászt kíséri, amelynek tagjai testvérvárosukba, Sziszekbe már harmadik alkalommal szállítottak adományt. Ezúttal hat mikrobusszal és négy kamionnal érkeztek, melyek egy sziszeki bevásárlóközpont melletti gyűjtőhangárban teszik le a szállítmányt. Az óriási csarnokban nővérek és diákok végeznek önkéntes munkát: a beérkező járművekről pakolják le, szortírozzák az adományokat. Szinte minden megtalálható az épületben, ami szükséges az élet újrakezdéséhez, rengeteg élelmiszer, háztartási termék, de még kiságyak, matracok, játékok és seprűk is. A mindennapi igények kielégítése azonban csak rövid távú cél lehet.

– Bizonyos területek lakatlanná válhatnak. Reménykedem abban, hogy mielőtt a térségből megindulna az elvándorlás nagyobb ütemben, lépni fog az állam, és a kormány elindítja az újjáépítési folyamatot. Most már a második fázisban vagyunk, amikor a felújításban és az építkezésben tudunk segíteni

– erősíti meg Kristina Radić, a Sziszeki Egyházmegye karitászának vezetője, hozzátéve, hogy mintegy száz mobil ház megvásárlását tervezik a közeljövőben.

2021.01.04. Sziszek
Önkéntes diákok és a helyi karitász szervezet nővérei válogatják át a több tonnányi, korábban adományozott ruhát, melyek szelektálására és csoportosítására eddig nem volt lehetőségük
Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Nemzet

– A mikrobuszok egyikébe komplett fürdőszoba kialakításához szükséges járólap, csempe és szaniteráru kerül egy szentgotthárdi adományozó jóvoltából, egy másikba másfél tonna kedvezményes áron beszerzett alma, amit egy egyházmegyén belüli, alsószenterzsébeti termelőtől vásároltunk. Három kamionban járművenként mintegy 24 paletta blokktéglát szállítunk, valamint a negyedik kamiont húsz tonna tetőcseréppel pakoltuk meg, mely két családi ház befedésére elegendő mennyiség. Lesz olyan autó, amely négy raklap konzervet szállít, a további mikrobuszokba konzervek, ágyneműk, valamint a sárvári karitászcsoport és a katolikus általános iskola kezdeményezésére gyűjtött gyerekjátékok kerülnek

– magyarázza Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója, hogy ők is igyekeznek az igényekhez célzottan segíteni.

A szervezet már a következő útját készíti elő, amelyre a napokban kerül sor, ezúttal egy azonnal beköltözhető 25 négyzetméteres, több mint hárommillió forint értékű mobil házat fognak Sziszekbe szállítani, hogy az egyik bajba jutott család átmeneti otthona lehessen.