Maroknyi magyar maradhat Afganisztánban

Ketyeg az óra, már csak alig több mint két hét maradt rá, hogy a 2020-as dohai megállapodásban vállaltak szerint az Egyesült Államok kivonuljon Afganisztánból. De vajon Joe Biden hajlandó véghez vinni elődje, Donald Trump ígéretét? Antony Blinken amerikai külügyminiszter a NATO tegnapi miniszteri találkozóján azt mondta: „Eljött az ideje, hogy közösen vonjuk ki erőinket az országból.” Amerikai sajtóinformációk szerint Biden a jelképes szeptember 11-i dátumot célozná meg. Kérdés, mit reagálnak a tálibok, ha Washington nem tartja be a szavát. A válasz Magyarország szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen az elmúlt évtizedekben hazánknak is az afganisztáni volt a legjelentősebb külföldi missziója.

Nehéz idők. Afgán katonai konvojt figyel egy magyar katona az afganisztáni Baglán tartományban lévő Dusi határában Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

Úgy tűnik, hogy Magyarország a végsőkig kitart a szövetségben vállalt kötelezettségei mellett. – Magyarország egyetért azzal a megközelítéssel, hogy az együttes bevonulást együttes, egyidejű kivonulásnak kell követni – nyilatkozta tegnap Szijjártó Péter a NATO-értekezleten.

Úgy tudjuk, a jelenlegi nyolc-tíz fős létszámon már nem csökkentünk, sőt mivel az Északi Kiképző, Tanácsadó és Támogató Parancsnokság német vezetésű, addig maradhatunk, amíg a németek is. Az afganisztáni fejlemények a Magyar Honvédség ambíciószintjére is hatással lesznek: egy 2019-es kormányzati döntés 1000-ről 1200 főre emelte Magyarország békefenntartó missziók­ban vállalt szerepét. Afganisztánt részben pótolhatja a KFOR – amelynek ősztől ráadásul magyar parancsnoka lesz –, de csak részben, hiszen a koszovói művelet szakmailag is más feladatot jelent és anyagilag sem olyan vonzó. Alternatíva lehet még a Száhel-övezet; Szijjártó Péter éppen a múlt hónapban jelentette be, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyé­ben háromszorosára növeljük a jelenlétünket a térségben.

Több forrásunk is megerősítette, hogy a franciák Takuba Task Force kezdeményezésébe európai országoktól várnak különleges műveleti erőket, és döntés ugyan még nem született, de Magyarország is fontolgatja a részvételt.

– Becsülettel teljesítettük a szövetségesi elvárásokat, hiszen elsősorban szövetségesi kötelezettségből, amerikai kérésre vállaltuk a feladatot – értékelte a hosszú évekre visszatekintő afganisztáni szerepvállalásunkat Wagner Péter. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója emlékeztetett rá: az elmúlt majd húsz évnek voltak kritikus pillanatai. – Például 2010-től, amikor a legtöbben, ötszáz fő fölött állomásoztak Afganisztánban. Ez a létszám már komoly terhet rótt a Magyar Honvédségre, ráadásul biztonságilag is óriási kockázatot vállaltunk, katonáink életüket is vesztették a támadásokban. Ekkoriban fel is merült a kivonulás lehetősége, de a gondolatot elvetették, már csak azért is, mert az amerikai–magyar kapcsolatokat más problémák is terhelték – sorolta a kihívásokat. A biztonságpolitikai szakértő rámutatott, hogy ezt követően viszont az afganisztáni helyzet rendeződésével párhuzamosan csökkent a nyomás, ezzel a szerepvállalásunk is, a misszió átalakulásával pedig kikerültünk a tűzvonalból, így jelentősen csökkent a kockázata annak, hogy magyar katonáknak bajuk essen.

Logisztikai gondok

Véget ér hát a húsz éve húzódó afganisztáni háború? Minden jel arra utal, hogy erre az eredetileg meghatározott május elsejéig nem fog sor kerülni. Joe Biden amerikai elnök már több alkalommal utalt arra, hogy technikailag is nehéz kivitelezni a csapatok kivonulását, szerdán pedig azt is bejelentette, hogy a jelképes szep­tember 11-ét célozná meg. Washington korábbi közleményei szerint 2500 főre csökkent a dél-ázsiai országban szolgálók száma. Az amerikai katonák többsége 12-15 bázison tartózkodik Afganisztánban, ahol jelentős mennyiségű katonai és egyéb felszereléseket is raktároznak, amelyek a csapatok alapvető szükségleteinek ellátásához és a külföldi műveletek támogatásához szükségesek. Például minden bázison vannak felfegyverzett kerekes járművek, terepjárók, valamint mobil épületek, amelyeket többek között irodáknak használnak. Néhány bázison olyan drónok és helikopterek is vannak, amelyek magukban nem repülhetnek ki az országból, hanem ki kell őket szállíttatni.

Afganisztánból hazatért amerikai katonák New Yorkban.
Fotó: Getty Images via AFP / JOHN MOORE

– Négy napon keresztül napi húsz helikopteres turnusra lenne szükség ahhoz, hogy minden katonát és minden felszerelést kihozzanak csak az előőrsökből

– írja idén megjelent könyvében Wesley Morgan amerikai újságíró, aki 2007 óta követi nyomon az Egyesült Államok afganisztáni és iraki jelenlétét. A szakértő arra is rámutat, hogy mindehhez az afgán erők segítségére is szükség van, hogy azok további biztonságot nyújtsanak a kivonuláshoz. A katonák hazaszállítása néhány hét alatt megvalósulhatna, azonban a különböző drága katonai felszerelések sorsa kérdéses maradna. Az Afganisztán újjáépítését felügyelő hatóság (SIGAR) szerint különböző jogi korlátok miatt nem hagyhatnak el az amerikai csapatok minden olyan felszerelést és létesítményt, amelyeket már nem fognak használni, az afgán nemzetvédelmi erőknek pedig csak bizonyos katonai eszközöket adhatnak át. A SIGAR korábban már közzétett egy jelentést arról, hogy a Fehér Ház dollármilliárdokat pazarolt el olyan épületekre és járművekre, amelyek nagy részét lerombolták. A hatóság azonban arra is rámutat, hogy az ilyen műveletekhez igazolni kell, hogy az adott létesítményt vagy felszerelést már nem tudják később felhasználni vagy átadni Kabulnak.

Úgy tűnik, hogy az amerikai kivonulással együtt összehangoltan a többi külföldi erő is távozik. Berlin március végén még úgy döntött, hogy további tíz hónappal meghosszabbítja jelenlétét az országban, attól tartva, hogy a katonák kivonulásával összeomlik a kabuli kormány és az oktatás, valamint a női jogok előmozdítása terén elért sikerek odavesznek. Szerdán viszont már Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszter is úgy nyilatkozott, hogy az amerikaiak nyomában járnak. Jelenleg mintegy 1100 német katona szolgál Afganisztánban, jövő januárig pedig 1300-ra emelkedhet a létszámuk.– Nem akarjuk megkockáztatni, hogy a túl korai kivonulással a tálibok visszatérjenek az erőszakhoz, és úgy próbálják megszerezni a hatalmat – magyarázta korábban Heiko Maas német külügyminiszter.

Borúlátó jövő

– Ha május elsejével nem is, de úgy vélem, még idén lesz kivonulás. Nem látok szándékot a maradásra. A demokrata szakértői elit és sajtó sincs azon az állásponton, hogy Donald Trump megállapodása rossz lenne, még ha a kampányidőszakban sokan támadták is

– latolgatta Wagner Péter még a szep­tember 11-i kivonulás híre előtt annak esélyeit, hogy az Egyesült Államok valóban lezárja-e leghosszabb ideje húzódó háborúját. És hogy mi lesz utána? Ezzel kapcsolatban a szakértő sem derűlátó. – Nem világos, mi bírná rá a tálibokat arra, hogy feladják a céljai­kat. Hiszen lényegében nem győzték le őket, sőt tovább bírták, mint ellenfeleik, és végül leültek velük tárgyalni – mutatott rá. Úgy vélte, átmeneti engedményeket talán ki lehet csikarni a tálibokból, akiknek most már fontos a nemzetközi elismerés, megelégelték azt a páriaszerepet, amit a világban játszottak. – Ez esetleg ráveheti őket az együttműködésre. És persze az amerikaiak is a fenntartható visszavonulásban érdekeltek, hogy a távozásuk után ne omoljon össze az ország, a tálibok ne morzsolják fel azonnal a megosztott afgán kormány ellenállását – festett le egy pozitív forgatókönyvet.

Unják a pária szerepet. Zalmay Khalilzad amerikai megbízott és Abdul Gáni Baradár molla, a tálib küldöttség vezetője Dohában 2020-ban.
Fotó: Reuters

Törökország – amely NATO-tag, de muszlim többségű – éppen erre a hétre tervezett volna konferenciát Isztambulba, hogy a dohai megállapodás alapjain biztosítsák: a külföldi erők kivonulása után nem esnek azonnal egymás torkának az afgán kormányerők és a tálibok. A tárgyalásokat végül április végére halasztották, állítólag minden fél hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. Az alkudozást viszont nehezíti, hogy gyakorlatilag minden hétre jut egy robbanószerkezetes merénylet. Éppen kedden jelentette Kabul, hogy az afgán biztonsági erők legkevesebb 22 tagjával végeztek tálib felkelők az elmúlt napokban Afganisztán négy tartományában. Azt megelőzően a kormány irányítása alatt álló kandahári légibázis ellen indítottak támadást a felkelők, ahol több száz amerikai katona is állomásozik. John Kirby, a Pentagon szóvivője elmondta, éppen az ilyen támadások miatt kérdéses még, hogyan alakul Afganisztán sorsa. Eközben pedig az afgán csapatok is támadják a tálibokat, sajtóértesülések szerint múlt héten egy nagyszabású akció részeként legkevesebb hat fegyverest öltek meg, köztük egy hírszerzési és egy kormányzói tisztviselőt is. Wagner Péter nemrégiben megjelent Vesztesek öröksége című tanulmányában ugyanakkor rámutatott, a tálibok ahhoz alapvetően tartják magukat, hogy külföldiek nem kerülnek a célkeresztjükbe.

– A 2020-as volt a legbékésebb év az amerikai erőknek, mindössze tíz fő veszteséggel. Ebből csupán négyen haltak meg katonai műveletben, de ezek mindegyike február 29-e, a dohai megállapodás előtt történt

– idézte a legfrissebb statisztikákat. Elemzésében arra is rámutatott, hogy ugyanez nem volt elmondható a civilek és a kormányerők veszteségei­ről, amelyről nyilvános adatok híján ugyan csak becslésekre lehet hagyatkozni, de így is az egyik legvéresebb esztendőn lehetnek túl. – A megállapodást nehéz lesz majd betartani, ha a külföldi erők elhagyják az országot – vélekedett Torek Farhadi volt afgán tanácsadó is, aki azzal kapcsolatban is szkeptikus, hogy a törökországi találkozó tud-e előrelépést hozni. – Ha az afgánok és a tálibok az eddigi harminc évben sem tudtak megállapodni egymással, akkor ezen az isztambuli konferencia sem fog változtatni – fogalmazott.

Pusztító robbantás februárban a fővárosban.
Fotó: AFP / WAKIL KOHSAR