Törökországnak nem feladata, nem felelőssége és nem kötelessége Európa „migránsraktárává” válni – jelentette ki Recep Tayyip Erdoğan csütörtök este az államfői kabinet ülését követő sajtótájékoztatóján az Afganisztán felől fenyegető újabb migránshullámmal összefüggésben. A török elnök kifejtette:
Európa azzal, hogy lezárja határait, nem helyezheti kívül magát a problémán.
– Európa ezzel nemcsak a nemzetközi jogot sérti meg, de az emberi értékeknek is hátat fordít – fogalmazott. Egyértelművé tette azt is, hogy országa nem az a hely,
ahová és ahonnan aki csak akar, be- és kiléphet, ahol kénye kedve szerint mozoghat.
A török társadalom ugyanakkor nem csak magára gondol, és nem fordít hátat azoknak, akik az ajtajához érkeznek – tette hozzá egyúttal. Tudatta, jelenleg 180 ezer regisztrált, és mintegy 120 ezer regisztrálatlan afgán migráns él Törökország területén. A török vezető jelezte, hogy országa erősen zárja majd a határait, és a jelenleg a területén tartózkodó illegális migránsokat haza fogja küldeni. – Hogy más útvonalon hova mennek, az már az ő dolguk – mutatott rá.
Sok múlik a tranzitországokon
Márpedig Törökország szerepe kulcsfontosságú a tálibok hatalomátvétele után várhatóan Afganisztánból Európa felé meginduló bevándorlási hullám feltartóztatása szempontjából. Ahogyan a destabilizálódott közép-ázsiai állam szomszédjainak, például Pakisztánnak és Iránnak is, ugyanis kizárólag rajtuk múlik majd, hogy mennyien jutnak el az Európai Unió határaihoz a tálibok megtorlásától való félelem által motiválva. Lapunk megkeresésére Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója rámutatott:
nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt húsz évben rengeteg afgán ember szolgálta az amerikaiakat, illetve a NATO-t, közülük pedig bőven akadnak olyanok is, akik nagyon komoly hírszerzési feladatokat láttak el, s mind hittek abban, hogy az ország a változás útjára lépett – nekik pedig van okuk félni a tálib megtorlástól.
– Az sem elhanyagolható tény, hogy az afgán lakosság nagyjából fele 2001 után született, ők tehát egy olyan világban nőttek fel, ami teljesen mást ígért, mint ami várhatóan most megvalósul a tálibok ismételt hatalomra kerülésével; gondoljunk a fiatal lányok iskoláztatására és a nők munkába állására – ezek az álmok most úgy tűnik, semmivé foszlanak, noha a tálibok láthatóan igyekeznek – legalábbis retorikájukat tekintve – egy barátságosabb arcukat mutatni – magyarázta Marsai Viktor. A kutató szerint az sem mellékes, hogy 2001-ben ráadásul még nemigen volt közösségi média, most viszont már mindenki kezében ott van az okostelefon, nem csak a Nyugaton, de Afganisztánban is. – A fiatal társadalom tehát a képernyőn keresztül érkező ingerek hatására is motivált lehet abban, hogy elhagyja a közép-ázsiai országot, hiszen a Nyugatról, illetve a környező országokból áradó tartalmak könnyen arra ösztönözhetik őket, hogy útnak induljanak – fűzte hozzá.
Az Európai Uniónak meg kell nyitnia a pénzcsapot
Mint arra a kutató rámutatott: az Európai Unió szempontjából rendkívül fontos Afganisztán nyugati szomszédjának, Iránnak a szerepe, illetve az, hogy a perzsa állam milyen mértékben fogja feltartóztatni az újonnan érkezőket, hiszen már most is közel egymillió afgán él Iránban. Marsai Viktor emlékeztetett: 295 kilométer hosszú falat épít a török kormány az ország Iránnal közös határára, hogy kívül tartsa az Afganisztánból érkező menedékkérőket, ezt júliusban kezdték el építeni, s körülbelül 150 kilométer már el is készült.
– Azt azonban fontos tudatosítani, hogy sem Ankara, sem pedig Teherán nem fogja megerősíteni a határvédelmét Európa két szép szeméért cserébe
– szögezte le a kutató, utalva arra, hogy az Európai Uniónak ismét meg kell nyitnia a pénzcsapokat annak érdekében, hogy a menekültek ne jussanak el az Európai Unió határáig.
Hiányos a migrációs paktum
Marsai Viktor beszélt arról is: voltak előrelépések az Európai Unióban a migráció megítélését illetően, ez ugyanakkor nem független az álláspontja mellett a kezdetek óta következetesen kitartó magyar kormány retorikájától. – Az Európai Bizottság tavaly például elég határozottan Görögország mellé állt, mikor Törökország útjának eresztette a menekülteket; ugyanezt a támogató hozzáállást látjuk most a litván–belarusz határon – magyarázta a kutató. Marsai szerint az látszik, hogy bár az Európai Unió mostanra eljutott oda, hogy próbálja megszüntetni az illegális migrációt, annak szankcionálására azonban még mindig nincs megoldás.
– Az Európai Unió területére már bejutott, ám elutasított menedékkérelemmel rendelkező bevándorlóknak ugyanis csupán az egyharmadát sikerül kitoloncolni
– mutatott rá Marsai. Hozzáfűzte: ha tehát valaki útra kell, és sikerül betenni a lábát az EU területére, akkor 80-85 százalék esélye van arra, hogy valahogyan itt ragad. Ez még mindig nagyon sok, és ösztönzőleg hathat azokra, akik most azon gondolkodnak, megéri-e útnak indulni.
