„Van még egy út a számunkra: maradunk és küzdünk!”

– A veszélyek közepette van még egy út a számunkra: maradunk és küzdünk! – nyilatkozta lapunknak Barta József azzal kapcsolatban, hogy a csupán százezer főre becsülhető kárpátaljai magyarság egyre fogy Kijev nacionalista politikája és a nehéz gazdasági helyzet miatt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarok elvándorlását meg kell állítani, amihez továbbra is a magyar kormány segítségére van szükség.

Fotó: Mirkó István

– Tud-e valamit tenni a kárpátaljai magyarság azért, hogy visszaszerezze a jogait, egyáltalán megmaradjon mint közösség?
– A kárpátaljai magyarságra két nagy veszély leselkedik: az egyik az emigráció, a másik az asszimiláció. A kialakult helyzet miatt tömegesen mentek el főleg fiatalok és a szakmai-intellektuális elit tagjai az elmúlt években, valamint gazdasági és biztonsági okokból kifolyólag is. Nehéz megtalálni egy gazdasági válságban szenvedő országban a boldogulás lehetőségeit, miközben itt a szomszédban, Magyarországon azt meglelik. Illetve amikor 2014-ben az ukrán–orosz konfliktus következtében beindultak a keleti övezetben a harci cselekmények, fiatalokat és középkorúakat is besoroztak. Sokan ettől való félelmükben is elmentek innen. Ezt az elvándorlási folyamatot meg kell állítani, mert fogy a magyarság Kárpátalján, és ami fogy, az előbb-utóbb elfogy – tudjuk, ez egyszerű matematika és logika. Ha pedig elmennek innen, akkor ugyan mint egyének meg tudnak maradni az ittlévők, de mint közösség nehezen – mert épp ezen elit és a fiatalság nélkül nincs jövő. A másik veszély az asszimiláció: fontos, hogy akik itt maradnak, azok magyarként maradhassanak itt, hiszen nyelvében él a nemzet. Ha nem tudjuk megőrizni nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat, hitünket, akkor nem fogunk tudni megmaradni. Az anyanyelven való oktatás nagyon fontos az identitás megerősítéséhez. Ahhoz, hogy magyar szívű, magyar lelkületű, magyar identitású legyen valaki, magába kell szívja azt, amit a magyar iskolákban tanítanak: a magyar történelmet, a magyar irodalmat, a magyar hagyományokat. A veszélyek közepette van azonban egy harmadik út is a számunkra: maradunk és küzdünk! Nem úgy, mint őseink, harctéren, kivont karddal, vért ontva, hanem a mostani lehetőségekhez ragaszkodva. Azaz a politika és a diplomácia eszközeivel harcolunk: kiáltványokkal, különböző fórumokon, például az Európai Unióban, Amerikában, Kijevben. Ebben a küzdelemben jó, hogy a magyar kormány mögöttünk áll, nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. Bár ez nekik kényelmetlen, mert számos harcot kell megvívniuk Brüsszelben és Kijevben is. E kiállás nélkül viszont reménytelen és esélytelen lenne a küzdelmünk.

Az anyanyelvű oktatás megtartása fontos lenne a magyar identitás megőrzéséhez Kárpátalján. Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István

– E küzdelem közepette az ukrán kormány újabb jogszabállyal is készül: mi várható a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvénytől?
– Úgy tűnik, hogy ez a törvény sem hoz számunkra megoldást. A nemzeti kisebbségekről szóló előző törvényt, amely máig is hatályban van, 1992-ben fogadták el Ukrajnában. Ennek a 6. cikkelye minden Ukrajnában élő nemzeti kisebbség számára garantálja a jogot a kulturális autonómiához, az anyanyelvű oktatáshoz minden szinten, az anyanyelv használatára az élet minden területén, a nemzeti szimbólumok használatára, a vallásszabadságra, a hagyományőrzésre. Tehát biztosítja mindazt, amire egy kisebbségnek szüksége van ahhoz, hogy komfortosan érezze magát az országban, ahol él. Mi élveztük is ezeket a jogokat, kiépítettük az oktatási rendszert – százegy magyar oktatási intézményünk van –, őrizzük a kultúránkat. Miért tehettük meg azt, hogy itt Kárpátalján elénekeljük a magyar himnuszt? Nemcsak a templomokban, hanem összejöveteleinken, megemlékezéseinken és állami ünnepeinken is. Miért tehettük ki az ukrán zászló mellett a magyar zászlót is? Mert erre az 1992-es törvény 6. cikkelye lehetőséget adott. Most egészen biztos, hogy mindez meg fog változni. Félő, hogy az új törvény a meglévő rossznak a bebetonozása, megszilárdítása.

– Van-e remény mégis arra, hogy javul a helyzet?
– Biztató, hogy az ukránok az ukrán–magyar kétoldalú kapcsolatok révén fogékonyak arra, hogy minket meghallgassanak. Le tudunk ülni a tárgyalóasztalhoz, vannak kormányközi bizottságok, és tehetünk javaslatokat, amelyek vita tárgyát képezik. Még vannak esélyeink, lehetőségeink, amelyekért próbálunk küzdeni, ez azonban csak úgy lehetséges, ha a magyar kormány továbbra is mellettünk áll. Magyarország támogatásával egyébként jelenleg új óvodákat építünk, meglévőket korszerűsítünk, kórházakat, orvosi rendelőket újítunk fel, tehát olyan infrastrukturális beruházás történik, ami hozzájárulhat a kárpátaljai magyarság pozitív jövőképéhez. Ennek a folyamatnak a folytatásához viszont az kell, hogy a magyar nemzeti kormány maradjon kormányon, mert azok, akik most ellenük összefogtak, valószínűleg elengednék a kezünket, és lemondanának a határon túli magyarokról.

Borítókép: Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke. Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István