Irakban az elmúlt évtizedekben szinte folyamatosan háború dúlt: az öldöklő iraki–iráni háború, az öbölháború, a Szaddám Huszeint a hatalomból kisöprő amerikai beavatkozás, az Iszlám Állam elleni globális küzdelem.
Az országban négy évvel ezelőtt még az utolsó harcokat vívták a terroristák ellen, holnap viszont már előre hozott parlamenti választásokat tartanak.
Beköszöntött a béke korszaka? Ha fegyveres harcokat éppen nem is vívnak, és idén még Ferenc pápa is történelmi látogatást tett a közel-keleti államban, azért a társadalmi feszültség nem tűnt el nyomtalanul. A negyvenmilliós népesség megosztott maradt vallásilag és etnikailag: a síita–szunnita szembenállás nem merült feledésbe a dzsihadisták legyőzésével, a keresztények és a jazidik nem tértek vissza tömegével, a kurdok sem adták fel végleg függetlenségi álmaikat. Közben a világ egyik legfiatalabb társadalmában a munkanélküliség 15 százalék körüli, a szinte kizárólag olajra épülő gazdaságnak idén a Világbank alig 1,9 százalékos növekedést jósolt.
Ez az amerikai »demokráciakísérlet« sokkal jobb eredményre jutott, kifejezett sikertörténet ahhoz képest, mint amit például Afganisztánban láttunk. Az iraki társadalmi modernizáció sokkal előrébb jár, persze messze elmaradottabb annál, mint amihez Európában vagyunk szokva
– értékelte lapunknak az iraki demokrácia helyzetét Wagner Péter, aki éppen néhány héttel ezelőtt járt az országban. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója a sajátos közel-keleti demokráciaként meghatározott rendszer javára írta például, hogy még ha a helyi törzsi, vallási szempontok dominálnak is, mégis van kampány, verseny, az eredményeken tükröződik a politikai erőviszonyok változása. – A 2019 októberében kirobbant, a politikai elit, a korrupció és a kilátástalanság elleni tüntetéshullámot sem számolta fel könyörtelen erőszakkal a hatalom, ahogy az más rezsimekben történt volna – mutatott rá.
Sőt a demonstrációk hatására megváltoztatták a választási törvényt, és előre hozott választásokat írtak ki. Kérdés, hogy ezzel beérik-e az elégedetlen tömegek.
Az emberek eléggé kiábrándultak, azt kérdezik maguktól: érdemes-e elmenni szavazni, változtat-e bármit az eredmény. A tüntetéseken látszott, hogy a fiatalok eljutottak arra a pontra, hogy nem érdekli őket az sem, ha meghalnak. Történelmien alacsony részvételt várnak, de elképzelhető, hogy ez mobilizálhatja őket
– latolgatta a lehetőségeket a szakértő.
És hogy külföldiként mi az iraki választások tétje? – Van olyan olvasata az eseményeknek, amely szerint az amerikai és az iráni befolyás versengése a tét. Én úgy vélem, hogy ez a valóságban kevésbé hangsúlyos. Nagyon töredezett ugyanis a törvényhozás, rendkívül széles koalíciót kell építeni a kormányzáshoz, ami nem kedvez a külső nagyhatalmaknak – magyarázta Wagner Péter. Példaként felhozta, hogy a jelenlegi kormányfő egyúttal amerikai állampolgár is, az Iránhoz közel álló csoportok mégis belementek a kinevezésébe. Emlékeztetett arra is, hogy az amerikaiak ugyan a harci cselekményeket beszüntették Irakban, de teljesen kivonulni aligha fognak. – Nagyon erős az amerikaiak kezében a szankciós mechanizmus. Ha Bagdad túl közel kerülne Iránhoz, a büntetőintézkedések bevezetésével nagyon gyorsan kivéreztethetnék az olajtól függő iraki gazdaságot – tette hozzá.
Borítókép: Választási plakátok lepik el Bagdad utcáit. Forrás: Hadi Mizban/AP
