– Minek a tünetei ezek? Mi jellemzi ma az Egyesült Államokat?
– Politikai válság. Nagyfokú átmenet van folyamatban a neoliberalizmusból a jobboldalon a nacionalizmus, a baloldalon pedig egy teljesen inkoherens álszocialista kísérlet irányába. A baloldalt ma a „woke” ideológia, mint valláspótlék alakítja Amerikában, a klímacsúcson történtek csak felszínre hozták a baloldal nihilizmusát, az eszmei vákuumot és a vezetés hiányát.
Az pedig, hogy a fősodorbeli média úgy tudósított Glasgow-ról, mintha ott jelentős dolgok történtek volna, csak a fősodorbeli hírmédia korrumpáltságáról árulkodik.
– Greta Thunberg így értékelte a csúcsot: bla, bla, bla… Önnek, aki kamaszkorától kezdve számos országban foglalkozott természetvédelemmel, mi róla a véleménye?
– Az elbóbiskoló, agg Biden mellett a másik szimbolikus figura a majdnem gyerek Greta Thunberg, akit Nyugat-Európában piedesztálra emelnek mint az éghajlatváltozás elleni harc vezetőjét. Van benne valami Jeanne d’Arcból, de posztmodern változatban: teljes egészében egy olyan PR-stratégia terméke, amelyet svéd reklámcégek tartanak a kezükben. Nem világos, hogy milyen mértékben önazonos és mennyire az érdekek bábja. Gyűlöli az emberi civilizációt, és arra biztatja az embereket, hogy essenek pánikba. Pedig az veszélyes dolog! Én az esküdt ellenségeimnek sem kívánnám, hogy essenek pánikba. Greta Thunbergben egy üres kagylót látok, amellyel Európa a környezetvédelem örve alatt diktálni akar a világ azon részének, amely régóta a saját útját járja. Árulkodó volt, hogy a kínai és az orosz elnök nemhogy nem ment el Glasgow-ba, de még csak gesztusokat sem tartott szükségesnek.
Vlagyimir Putyin eközben az Északi Áramlaton keresztül az ellenőrzése alatt tartja Nyugat-Európa energiaellátását.
– Egészen úgy beszél, mint egy republikánus. Pedig 2018-ban még indult a Demokrata Párt előválasztásán, mert kormányzó akart lenni Kaliforniában…
– Idén április óta pártfüggetlen vagyok. Nem sorolom magam a progresszívek közé.
– Csalódott a demokrata politikában? Vagy Kaliforniában? Angolul most megjelent könyvének a címe egy szójátékkal San Fransicko (a „sick” szó beteget jelent – a szerző), ami árulkodóan hangzik.
– Kaliforniában elburjánzott a kábítószer-használat, ami táptalaja a kemény drogok fogyasztásának is. Ez megnövekedett bűnözéssel, gyilkosságokkal, erőszakkal jár együtt. Kalifornia annak a mintapéldájává vált, ahogy egy civilizáció elpusztítja önmagát.
– Magyarul egyelőre a korábbi könyvével, az Apokalipszis sohával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ebben elismeri az éghajlatváltozás jelentőségét, de óva int a hiszterizáló klímaaktivistáktól. Ön szerint miért hiszterizálnak?
– Három okuk van erre: anyagi érdekükben áll, hatalmat akarnak mások felett, valamint egy kvázivallásként hamis isteneket kínálnak az „elveszett lelkeknek”.
– Egyébként is rengetegen hirdetik az igét klímaügyben. Miért éppen az ön szavára adjanak az olvasók?
– Nem akarok megmondóember lenni! Túl sok már a guru.
Azért írtam egy vastag könyvet ezerkétszáz lábjegyzettel, mert kifejezetten azt szeretném, hogy az olvasók véresen komolyan vegyék ezt az ügyet. De ne vallásos megszállottsággal, hanem empirikus adatokból kiindulva. Egy trilógián dolgozom a civilizációnk védelméről a „woke” ideológiával szemben. Ennek első része az Apokalipszis, a második a San Fransicko, és jelenleg dolgozom a harmadikon. De ez utóbbiról még korai beszélni.
– Mi a kulcsszava, amikor éghajlatvédelemről beszélünk? A racionalitás?
– A humanizmus. A racionalitással ugyanis vissza is lehet élni. Németország például ma egy racionalitásra épülő, ám emberellenes klímastratégiát erőltet. Az úgynevezett energiafordulatukkal vissza akarják forgatni az idő kerekét, de ezt igen arrogáns módon teszik. A németek a lelkük mélyén azt gondolják, hogy különbek mindenki másnál.
Borítókép: Michael Shellenberger a Mathias Corvinus Collegium Budapest Lectures rendezvénysorozatának keretében érkezett hazánkba, az MCC Klímapolitikai Intézetének meghívására (Forrás: Teknős Miklós/Magyar nemzet)
