„Az energiagondok a baloldal körmére égnek”

– A glasgow-i klímacsúcson történtek csak felszínre hozták a baloldal nihilizmusát, az eszmei vákuumot és a vezetés hiányát – mondta lapunknak Michael Shellenberger, aki az interjúban Joe Bidenről, Greta Thunbergről és Németországról is igen sarkosan fogalmazott. A Demokrata Pártnak az idén hátat fordító amerikai környezetvédő íróval könyve, az Apokalipszis soha magyarországi bemutatóján találkoztunk a Mathias Corvinus Collegium Budapest Lectures előadás-sorozatán, amelyre a Klímapolitikai Intézet meghívására érkezett.

Budapest, Michael Shellenberg Fotó: Teknos

– Hogyan értékeli a glasgow-i klímacsúcsot?

–  A csúcs a szénkitermelés csökkentése mellett foglalt állást, és most először utalt külön a fosszilis üzemanyagokra. De az eredmény elég híg leves lett: eredetileg a szén kivezetéséről volt szó. Az emissziókereskedelemben nyilvánvalóan a felszínre tör a nagybankok pénzügyi érdeke, amelyet követve létre akarnak hozni és manipulálni akarnak egy új globális piacot. A Wall Street cégei már harminc éve ezen vannak, és dollárban számolva ezermilliárdokról van szó. 

Ráadásul az ilyesfajta klímaegyezményeknek nincsenek jogi következményeik, ugyanannyi erővel bírnak, mint egy agytröszt sajtóközleménye.

A szimbolizmusról pedig annyit: Joe Biden amerikai elnök épp a csúcs előtt könyörgött a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC), hogy termeljen több nyersolajat. Bidenen egyre nagyobb a nyomás, hogy nyissa meg a stratégiai tartalékokat. Olyan magas az üzemanyag ára az Egyesült Államokban, hogy visszaüt a demokrata párti többségre a kongresszusban és a Fehér Házra is. 

Az energiagondok világszerte a baloldal körmére égnek, politikai válságot okozva.

Összességében két dologra fogunk emlékezni Glasgow-ból: az egyik, hogy Biden elszunyókált a csúcson, mint egy kisgyerek a templomban, a másik pedig, hogy elárulta, Károly walesi hercegtől kap tanácsot. Ez most komoly? Károly hercegtől, aki nem épp a legélesebb kés a hanyatlóban lévő brit arisztokrácia fiókjában?!     

–  Minek a tünetei ezek? Mi jellemzi ma az Egyesült Államokat? 

–  Politikai válság. Nagyfokú átmenet van folyamatban a neoliberalizmusból a jobboldalon a nacionalizmus, a baloldalon pedig egy teljesen inkoherens álszocialista kísérlet irányába. A baloldalt ma a „woke” ideológia, mint valláspótlék alakítja Amerikában, a klímacsúcson történtek csak felszínre hozták a baloldal nihilizmusát, az eszmei vákuumot és a vezetés hiányát. 

Az pedig, hogy a fősodorbeli média úgy tudósított Glasgow-ról, mintha ott jelentős dolgok történtek volna, csak a fősodorbeli hírmédia korrumpáltságáról árulkodik.

–  Greta Thunberg így értékelte a csúcsot: bla, bla, bla… Önnek, aki kamaszkorától kezdve számos országban foglalkozott természetvédelemmel, mi róla a véleménye?

–  Az elbóbiskoló, agg Biden mellett a másik szimbolikus figura a majdnem gyerek Greta Thunberg, akit Nyugat-Európában piedesztálra emelnek mint az éghajlatváltozás elleni harc vezetőjét. Van benne valami Jeanne d’Arcból, de posztmodern változatban: teljes egészében egy olyan PR-stratégia terméke, amelyet svéd reklámcégek tartanak a kezükben. Nem világos, hogy milyen mértékben önazonos és mennyire az érdekek bábja. Gyűlöli az emberi civilizációt, és arra biztatja az embereket, hogy essenek pánikba. Pedig az veszélyes dolog! Én az esküdt ellenségeimnek sem kívánnám, hogy essenek pánikba. Greta Thunbergben egy üres kagylót látok, amellyel Európa a környezetvédelem örve alatt diktálni akar a világ azon részének, amely régóta a saját útját járja. Árulkodó volt, hogy a kínai és az orosz elnök nemhogy nem ment el Glasgow-ba, de még csak gesztusokat sem tartott szükségesnek. 

Vlagyimir Putyin eközben az Északi Áramlaton keresztül az ellenőrzése alatt tartja Nyugat-Európa energiaellátását.

– Egészen úgy beszél, mint egy republikánus. Pedig 2018-ban még indult a Demokrata Párt előválasztásán, mert kormányzó akart lenni Kaliforniában…

– Idén április óta pártfüggetlen vagyok. Nem sorolom magam a progresszívek közé. 

– Csalódott a demokrata politikában? Vagy Kaliforniában? Angolul most megjelent könyvének a címe egy szójátékkal San Fransicko (a „sick” szó beteget jelent – a szerző), ami árulkodóan hangzik.  

– Kaliforniában elburjánzott a kábítószer-használat, ami táptalaja a kemény drogok fogyasztásának is. Ez megnövekedett bűnözéssel, gyilkosságokkal, erőszakkal jár együtt. Kalifornia annak a mintapéldájává vált, ahogy egy civilizáció elpusztítja önmagát. 

– Magyarul egyelőre a korábbi könyvével, az Apokalipszis sohával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ebben elismeri az éghajlatváltozás jelentőségét, de óva int a hiszterizáló klímaaktivistáktól. Ön szerint miért hiszterizálnak? 

– Három okuk van erre: anyagi érdekükben áll, hatalmat akarnak mások felett, valamint egy kvázivallásként hamis isteneket kínálnak az „elveszett lelkeknek”.   

– Egyébként is rengetegen hirdetik az igét klímaügyben. Miért éppen az ön szavára adjanak az olvasók? 

– Nem akarok megmondóember lenni! Túl sok már a guru.

Azért írtam egy vastag könyvet ezerkétszáz lábjegyzettel, mert kifejezetten azt szeretném, hogy  az olvasók véresen komolyan vegyék ezt az ügyet. De ne vallásos megszállottsággal, hanem empirikus adatokból kiindulva. Egy trilógián dolgozom a civilizációnk védelméről a „woke” ideológiával szemben. Ennek első része az Apokalipszis, a második a San Fransicko, és jelenleg dolgozom a harmadikon. De ez utóbbiról még korai beszélni.  

– Mi a kulcsszava, amikor éghajlatvédelemről beszélünk? A racionalitás?  

– A humanizmus. A racionalitással ugyanis vissza is lehet élni. Németország például ma egy racionalitásra épülő, ám emberellenes klímastratégiát erőltet. Az úgynevezett energiafordulatukkal vissza akarják forgatni az idő kerekét, de ezt igen arrogáns módon teszik. A németek a lelkük mélyén azt gondolják, hogy különbek mindenki másnál.    

Borítókép: Michael Shellenberger a Mathias Corvinus Collegium Budapest Lectures rendezvénysorozatának keretében érkezett hazánkba, az MCC Klímapolitikai Intézetének meghívására (Forrás: Teknős Miklós/Magyar nemzet)