Joséphine Baker amerikai származású énekes- és táncosnő az első fekete bőrű nő, aki helyet kap a legelismertebb franciák temetkezési csarnokában, a párizsi Panthéonban. Az 1975-ben elhunyt és Monacóban eltemetett Baker földi maradványait ma helyezik örök nyugalomra a Panthéonban.
Az egykori revüsztár ezzel a francia nemzet olyan halhatatlan alakjai közé kerül, mint Victor Hugo, Émile Zola, Voltaire, Rousseau, Claude Monet és Marie Curie.
A XV. Lajos francia király utasítására emelt klasszicista műemlék templomba eddig csak Franciaország legkiemelkedőbb alakjait – hadvezéreket, politikusokat, filozófusokat, írókat, költőket, matematikusokat, felfedezőket – helyeztek örök nyugalomra.
Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga alapján Joséphine Baker egy fekete bőrű mosónő gyermekeként született 1906. június 3-án Saint Louisban. Tizenhárom évesen a nélkülözések elől menekülve pincérnőnek állt, majd egy helyi csoporttal kezdett táncolni New Yorkban. A Revue Negre tagjaként 1925-ben érkezett először Párizsba. Modern táncával és egyszerű, keveset takaró ruhájával – mindössze egy fürt banán lengett a csípője körül – pillanatok alatt meghódította a közönséget, rövidesen a varieték legkedveltebb előadója lett.
1927-ben ő volt a legtöbbet kereső európai híresség, egyben a világ legtöbbet fotózott nőinek egyike. 1930-ban mutatkozott be énekesnőként, rajongói között tudhatta Ernest Hemingwayt, Edith Piafot, George Gershwint és Pablo Picassót is. Magyarországon kétszer járt, Kosztolányi Dezső glosszát, Zerkovitz Béla Gyere, Joséphine címmel dalt írt róla, élete színházi előadást is ihletett.
Baker a húszas évek Párizsában a „fekete Broadway” egyik szimbólumává vált. Az emberek emlékezetében elsősorban vad táncstílusával, kicsattanó életkedvével és vérmérsékletével maradt meg. Ő hozta divatba a charlestont, több sanzonja sláger lett. A mulatók sztárjából francia nemzeti hőssé vált, aki nevének franciás kiejtéséhez is ragaszkodott. Évtizedekig énekelte, hogy két szerelme van: hazája és Párizs. Karrierjét a náci megszállás törte derékba. Zsidó férjével a nácik kiemelt célpontja lettek. A revüsztár a második világháború alatt először a Vöröskeresztnek dolgozott, majd a francia ellenállási mozgalomhoz csatlakozott, gyakori utazásain futárként továbbította az információkat.
A háború alatti helytállásáért számos magas kitüntetéssel ismerték el, egyebek mellett megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét is.