Joséphine Baker amerikai származású énekes- és táncosnő az első fekete bőrű nő, aki helyet kap a legelismertebb franciák temetkezési csarnokában, a párizsi Panthéonban. Az 1975-ben elhunyt és Monacóban eltemetett Baker földi maradványait ma helyezik örök nyugalomra a Panthéonban.
Az egykori revüsztár ezzel a francia nemzet olyan halhatatlan alakjai közé kerül, mint Victor Hugo, Émile Zola, Voltaire, Rousseau, Claude Monet és Marie Curie.
A XV. Lajos francia király utasítására emelt klasszicista műemlék templomba eddig csak Franciaország legkiemelkedőbb alakjait – hadvezéreket, politikusokat, filozófusokat, írókat, költőket, matematikusokat, felfedezőket – helyeztek örök nyugalomra.
Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga alapján Joséphine Baker egy fekete bőrű mosónő gyermekeként született 1906. június 3-án Saint Louisban. Tizenhárom évesen a nélkülözések elől menekülve pincérnőnek állt, majd egy helyi csoporttal kezdett táncolni New Yorkban. A Revue Negre tagjaként 1925-ben érkezett először Párizsba. Modern táncával és egyszerű, keveset takaró ruhájával – mindössze egy fürt banán lengett a csípője körül – pillanatok alatt meghódította a közönséget, rövidesen a varieték legkedveltebb előadója lett.
1927-ben ő volt a legtöbbet kereső európai híresség, egyben a világ legtöbbet fotózott nőinek egyike. 1930-ban mutatkozott be énekesnőként, rajongói között tudhatta Ernest Hemingwayt, Edith Piafot, George Gershwint és Pablo Picassót is. Magyarországon kétszer járt, Kosztolányi Dezső glosszát, Zerkovitz Béla Gyere, Joséphine címmel dalt írt róla, élete színházi előadást is ihletett.
Baker a húszas évek Párizsában a „fekete Broadway” egyik szimbólumává vált. Az emberek emlékezetében elsősorban vad táncstílusával, kicsattanó életkedvével és vérmérsékletével maradt meg. Ő hozta divatba a charlestont, több sanzonja sláger lett. A mulatók sztárjából francia nemzeti hőssé vált, aki nevének franciás kiejtéséhez is ragaszkodott. Évtizedekig énekelte, hogy két szerelme van: hazája és Párizs. Karrierjét a náci megszállás törte derékba. Zsidó férjével a nácik kiemelt célpontja lettek. A revüsztár a második világháború alatt először a Vöröskeresztnek dolgozott, majd a francia ellenállási mozgalomhoz csatlakozott, gyakori utazásain futárként továbbította az információkat.
A háború alatti helytállásáért számos magas kitüntetéssel ismerték el, egyebek mellett megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét is.
Martin Luther King oldalán bekapcsolódott szülőhazája polgárjogi mozgalmába is, 1963 augusztusában ő is felszólalt, mielőtt a tiszteletes több százezres tömeg előtt elmondta híres „Van egy álmom” kezdetű beszédét – közölte az MTI.
A világ első fekete bőrű női szupersztárját 1975-ben, közel fél évszázaddal ezelőtt temették el Monacóban, így kedden csak szimbolikusan helyezik a francia mauzóleumba. A ceremónia során jelképesen egy koporsóba tesznek néhány maroknyi földet Joséphine Baker életének négy fontos állomásáról: szülővárosából, az amerikai Saint Louisból, Párizsból, a dél-franciaországi Château de Milandes-kastély területéről, ahol 1940-től élt, illetve Monacóból. A koporsót a francia légierő tagjai viszik majd be a Panthéon épületébe, megemlékezve Baker helytállásáról, amelyet a francia nemzetért tanúsított a második világháborúban.
A posztumusz elismerésért Joséphine Baker családja és tisztelői több éven át tartó kampányt folytattak. Két éve indult az a petíció, hogy a revüsztár helyet foglalhasson a francia nemzet nagyjai közt, a kezdeményezést közel harmincnyolcezren támogatták. Emmanuel Macron francia elnök idén augusztusban hagyta jóvá a kérést, az Élysée-palota közleménye szerint azzal indokolva a döntést, hogy
Baker egész életét a szabadságért és az igazságért folytatott küzdelemnek szentelte.
– A Panthéonban nem azért kap helyet valaki, mert híres, hanem azért, mert hátrahagyott valamit a nemzetnek – utalt a petíció kezdeményezője, Laurent Kupferman francia esszéista arra, hogy Baker nemcsak a francia ellenállásban vett részt, hanem a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni harc képviselője is volt.
Mivel Franciaországban a mai napig mély tisztelet övezi az egykori táncos- és énekesnőt, semmiféle ellenkezést nem váltott ki a társadalom egyik köréből sem Macron elnök döntése. Mégis akadtak kritikusai a lépésnek, akik szerint Franciaország csak a felszínen küzd az univerzalizmusért, amivel valójában a rendszerszintű rasszizmusát palástolja el – írta az AFP francia hírügynökség.
